Szeptember közepéig folytathatjuk a gyümölcsösben a letermett fák metszését. A kellemes idő, s az a tény, hogy a sebeken még őszig záró sejtek képződnek, elég ok arra, hogy a nyári metszést gyakrabban alkalmazzuk, mint a télit. Minél korábban történik a metszés, annál jobban fékezi a fa növekedését. Tehát: az erős növekedésű fát augusztusban, amilyen korán csak lehet, a gyengébb növekedésűt szeptemberben metsszük.
A gyümölcsösben a fa kinevelése szempontjából, kétféle hajtást különböztetünk meg: a vezér és az oldalhajtásokat.
A vezérhajtások csúcsrügyből, vagy metszés utáni végálló rügyből fejlődnek ki. Ezek, a korona magassági és szélességi, növekedését biztosítják.
Az oldalhajtások a vesszők oldalain fejlődnek ki, hogy a vázágak elágazásait biztosítsák. Viszont a hajtáskezdemény, a rügy — fajtától függően és elhelyezkedésük szerint —, háromfélék: hajtásrügyek (visszametszésnél ezek képezik majd a végálló rügyeket), virágrügyek és vegyes rügyek. A hónaljban megbúvó, úgy nevezett alvórügyek is hajtásrügyek.
1 vázkar, 2 mellék vázág, 3 gallyazat, 4 dárda, 5 csúcsrügyből alakult termő vessző, 6 vessző.
Nem metsszük most a bő termőképességű, vagy gyenge növekedésű fákat. A szüret és a metszés közben letaposott talajt fel kell lazítani, hogy a levegőcsere zavartalan legyen.
Vigyázzunk a gyökerek sértetlenségére. Csak a gyökérrel át nem szőtt, felső talajréteget lazítsuk fel. Erős növekedésű alma- és körtefáknál a gyökérzóna a koronacsurgónál 15-20 cm, a törzsnél 5-10 cm mélységben kezdődik.
Fontos dolog odafigyelni az ágak szögállására, mert ez határozza meg, hogy a gyümölcsfánk, mikor fordul termőre és mennyi termőrész alakul ki a gallyazaton. Általában elmondható, hogy minél nagyobb a vázágak vízszintessel bezárt szöge (a talaj a vízszint), annál kevesebb a termőalap képződés, de annál hosszabb a korona, a felkapaszkodás lehetősége. Vagyis a vázágak, s annak gallyazata bezárt szögének az optimális helyzetben tartását metszéssel (és a növekedés visszafogásával), egyensúlyban lehet tartani. Így meggátoljuk a felkopaszodást és módot adunk a termőalapok növekedésének. Ez lényegében minden gyümölcsfára vonatkozik, de legfőképpen az őszibarack, és az almatermésű fákat érinti, mivel ezek a leghajlamosak a felkopaszodásra.
A nyári metszések termés- és növekedés-kiegyenlítő szerepét fokozhatjuk, ha a gyökérzóna szélességében zöldtrágya növényt (fehér must, pohánka) vetünk a fák alá. Aki a betegségek és a kártevők elleni védelmet is biztosítani akarja, az vesse be a gyümölcsfák gyökérzónáját körömvirággal, büdöskével, kamillával, vagy sarkantyúkával.
