Magyarul van még más neve is: narancsvirágfa, kínai mirtusz, „thanaka-fa”. A narancsjázmin (Murraya paniculata) őshazája India, Dél-Kína, de világszerte kedvelt szobai dísznövényként több törpe fajtája. Nálunk is szívesen vásárolják a szaküzletekben ezt az örökzöld cserjét, mert nagyon mutatós kissé merev, bőrszerű, fényes leveleivel, bőséges, narancsillatú virágzataival, amelyek évente többször, akár 2-4-szer is elborítják. A virágok helyén bogyónyi, pirosra érő termések képződnek, amelyekből 2-2 magocska nyerhető. Ezeket el is lehet ültetni, s magoncokat nevelhetünk belőlük.
De maga a narancsjázmin is sokáig él és virul, ha rendszeresen öntözzük, kétévenként átültetjük, s közben tápoldatozzuk. Télen ne tartsuk nagyon meleg helyen, se túl erős napsütésben. Vásárláskor vigyázzunk, ha olyan növényt kínálnak, amelyen nincs bimbó, termés, sem virág, akkor valószínű, hogy az nem igazi narancsjázmin.
Őshazájában ennek ágaiból nyerik a „thanaka-fa” kérgét. Ezt porrá zúzzák, és vízzel keverve, arcra kenve, az erős napsütéstől óvja a nők bőrét, a szúnyogoktól, moszkitóktól a gyermekeket. Különféle növények hozzáadásával igen hatékony bőrápoló, feszessé válik tőle a bőr.
A narancsjázmint termesztik díszfaként vagy sövényként is, mert szívóssága, széles körű talajtűrése miatt lúgos, agyagos, homokos, savanyú és agyagos talajon is megterem és alkalmas nagyobb sövények kialakítására. A növény egész évben virágzik, és apró, illatos virágfürtöket hoz, amelyek vonzzák a méheket, a termése pedig a kis madarak kedvenc eledele.
