A fodros kel ((Brassica oleracea convar. acephala var. sabellica)) termesztéséhez igazán nem kell különleges tudomány. Csak területi igénye nagy, mivel egy-egy tő 70-80 távolságra ültethető, hogy levelei zavartalanul fejlődhessenek. Igaz, hogy a sok tápanyagot tartalmazó talajban szebbre, hatalmasabbra nőnek a levelei, de az öntözésre nem túl igényes. A vizet, gyorsan fásodó karógyökere megkeresi a mélyebb rétegekben. Ez a mélyre hatoló, erős gyökérzet biztos tartást ad a nagy zöldtömegnek. A 14-20 dús, ovális, nagy, kékeszöld, vagy haragoszöld levél alulról felfelé, egyenletesen borítja a szárat.
Másodnövénykénti termesztése terjedt el leginkább. A nyár elejéig lekerülő zöldségnövények (retek, borsó, korai burgonya stb.) után ültethetjük. Miután betegségekre kevésbé fogékony, a korai káposztafélék után is termeszthető.
A fodros kel a Földközi-tenger környékéről származik, ahol még ma is legalább 50 fajta vad alakban fordul elő. A termesztett káposztafélék ősének tekintik. Már az ókori Görögországban termesztették, tőlük vették át a rómaiak, akiknek kedvelt csemegéjévé vált. Magyarországon a 16. századtól szerepel a feljegyzésekben. A 18. századtól már káposztás kertekben termesztették. Jelentősebben azonban a 19. században, a bolgárkertészek jóvoltából terjedt el a termesztése és a fogyasztása. Már ekkor három fodros kel fajtáról tesznek említést.
Takarmánynak is kiváló, talán ezért került lejjebb a divatosabb főzeléknövények ranglétráján. Pedig ma igazán érdemes újra felfedeznünk. Az ésszerű táplálkozásban fontos rostokból jelentős mennyiség található vastag, hatalmas leveleiben. Nagy az ásványianyag-tartalma (vas, mangán, kalcium), 2-3% fehérjét, 5-6% szénhidrátot, sok C- és B-vitamint is tartalmaz.
Kissé több párolásra van szüksége, mint a többi káposztafélének. De előnye, hogy egész télen, folyamatosan, akár a hó alól is szedhető. Olcsóbb, mint a többi, télen kapható friss főzeléknövény. És ha friss zöldségre van szükségünk, ott van, kéznél. Csak ki kell érte menni a kertbe.
