A köszvényt, amely a leggyakoribb gyulladásos betegségek közé tartozik, egy kristályos anyag okozza: a szervezetben ez tartja fent azt az állandó gyulladást, amely általában a térdet és a nagylábujjat érinti. Ezt a betegséget utánozza kaméleonszerűen az álköszvény, amelynek a tünetei ugyanazok, viszont kiváltó oka más: nem a húgysavkristály okozza, hanem a kalcium-pirofoszfát-dihidrát kristálya. Utóbbi nem olyan hosszú és tűszerű, mint a húgysavkristály, hanem apróbb és rombusz formájú. Sok esetben még a szakorvosok sem gondolnak erre a „változatra”, ezért van, akik lemondanak a reményről, hogy valaki segíthet rajtuk.
Tünetek:
- fájdalom
- mozgáskorlátozottság
- gyulladás
- nyomásérzékeny duzzanat
- megvastagodott ízület
Az álköszvény előfordulása
Bár az álköszvény öröklött formája inkább fiataloknál jelentkezik, a betegség jellemzően az idősebb korosztályt érinti. A férfiak és a nők érintettsége között a kor előrehaladtával nincs érdemi különbség.
A probléma pontos előfordulásáról nincsenek hazai adatok, egyedül azt tudjuk, hogy egy amerikai tanulmány szerint a 70 év alattiaknál 3 százalékosra, a 85 év felettieknél pedig már 27 százalékosra tehető az előfordulás gyakorisága. Tudjuk azt is, hogy a betegség a köszvénynél mindenképpen ritkább – vagy legalábbis az orvosok kevesebbszer találkoznak vele. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy nem is mindig tudják diagnosztizálni, lévén Magyarországon a kristálydiagnózis kevés helyen érhető el: a városi és megyei kórházakban nincs olyan speciális szűrővel felszerelt mikroszkóp, amellyel a betegséget okozó kristályok kimutathatóak lennének. Ez azért probléma, mert a kristályokat szinte azonnal vizsgálni kellene, lévén nagyon gyorsan lebomlanak.
Az álköszvény okai
Álköszvénynél a kalcium-pirofoszfát-dihidrát kristályai tarják fent ugyanazt a gyulladásos mechanizmust, amelyet köszvénynél a húgysavkristály. Ez esetben tehát másik vegyület okozza a köszvényes rohamot. Maga a folyamat úgy zajlik, hogy a kalcium-pirofoszfát-dihidrát kristályai felszabadítják az ízületben azokat anyagokat, amelyek magát a gyulladást okozzák.
Az álköszvény lehet genetikailag kódolt, tehát örökletes, de társulhat olyan megbetegedésekhez is, amelyek a kristályok kiválását okozzák. Ilyenek lehetnek az egyes anyagcsere-problémák, a mellékpajzsmirigy-túlműködés és a pajzsmirigy-alulműködés. A betegségnek szekunder formája is van: ennél a kristályok valamilyen sérülést követően rakódnak le a porcba.
A kórkép akut formájával az orvosok leggyakrabban akkor találkoznak, amikor az érintetteket valamilyen stresszhatás éri. Például bekerülnek epehólyag-műtétre, kicsit kiszáradnak, megváltozik környezetük: ilyenkor a tünetek egyből jelentkeznek, különösen a térdízületben.
Az akut álköszvény tünetei megegyeznek a köszvényével, a betegség leggyakrabban a térdet érinti. Emellett lehet érintett egyéb nagyízület is, így például a csípő vagy a boka. A tünetek föllángolásakor környezetük: ilyenkor a tünetek egyből jelentkeznek, különösen a térdízületben.
Az álköszvény tünetei
A térd rendkívüli módon megduzzad, nyomásra érzékeny, fájdalmas és vörös lesz, mondhatni lángol. Megesik, hogy a beteg az érintett testrészen még a lepedő érintését sem tudja elviselni. Ez is mutatja, hogy a kristályok nagyon komoly gyulladásos reakciót váltanak ki. Akut esetben a tüneteket láz és rossz közérzet is kísérheti, mozgáskorlátozottság is jelentkezhet.
Az álköszvénynek nem csak akut formája van, hanem krónikus is: ennél a betegség nem a köszvényt utánozza, hanem a kopásos nagyízületi betegségeket. Ilyenkor a panaszok leggyakrabban a csípőn, a térden és a vállban jelentkeznek, de érinthetik a csuklót és a kéz kisízületeit is. Ezek az ízületek mind megvastagodhatnak és eldeformálódhatnak, fájdalmassá válhatnak, reggel ízületi merevség lehet jellemző rájuk. A krónikus álköszvényt a gyulladásos arthritistől azáltal lehet elkülöníteni, hogy esetében a reggeli ízületi panaszok hamarabb megszűnnek, nem tartanak tovább 30 percnél. Az álköszvény miatt ez esetben is kialakulhat mozgáskorlátozottság is. Akinek valamilyen krónikus megbetegedése is van, annál az álköszvény hevennyé válhat, ismételten fellángolhat.
Olyan krónikusan jelentkező formája is van az álköszvénynek, amely a rheumatoid arthritist, tehát a sokízületi gyulladást utánozza megszólalásig. Ilyenkor a legjellemzőbb panasz a kéz kisízületeinek gyulladásos megbetegedése. Maga a betegség alapvetően lassan halad előre, de előfordulnak súlyos és maradandó funkciókárosodással járó típusai is, amelyek miatt az ízületek eldeformálódnak.
Gyakori, hogy az álköszvény nem csak utánozza a nagyízületi kopásos betegségeket, hanem azokkal jár együtt: ilyenkor mindig vita tárgya, hogy melyik volt előbb. Ilyen esetekben az álköszvény destruktív, deformáló hatású, az ízület megvastagodásával jár.
A szakirodalom az álköszvénynek olyan tünetmentes típusát is leírja, amelynél csak azt lehet látni, hogy az ízületi porcban megjelennek a jellegzetes kristálylerakódások, de a beteg panaszmentes. Ez viszont még nem nevezhető betegségnek, lévén a diagnózis nem mondható ki pusztán azért, mert a röntgenképen lerakódások látszanak.
Az álköszvény diagnózisa
A betegséget elég nehéz beazonosítani, lévén akut formájában differenciáldiagnosztikai problémát jelent a köszvénytől való elkülönítése, krónikus formájában pedig a kopásos betegségektől és a rheumatoid arthritistől kell elhatárolni ezt a külön kórképet.
A biztos diagnózis felállításához mindenképp szükség van arra, hogy a térdízületből eltávolítsák a folyadékot, majd azt polarizált mikroszkóppal, egy speciális szűrő segítségével megvizsgálják. Emellett röntgenfelvételt is kell készíteni: Ezen nagyon szépen kirajzolódik a porcban lerakódott kalcium tartalmú kristály, illetve az ízületeket körbevevő lágyrész meszesedése. Ez a képen csíkszerű elváltozásokként jelenik meg. Ugyanezt látni lehet az ízület környékén is.
Az álköszvény kezelése
Az álköszvény kezelése akut esetben megegyezik a köszvényes rohaméval: a betegeknek már az is nagy megkönnyebbülést jelent, ha az ízületi folyadékot pungálással lebocsátják, mellette pedig alkalmazhatnak ízületbe adott szteroid injekciót. A betegség újbóli kialakulását megelőzni nem lehet, csak tüneti terápia van. Ebben a nem-szteroid gyulladáscsökkentők játszanak szerepet, illetve akut esetben ugyanaz a gyógyszer (ennek hatóanyaga a colchicin), amely a köszvényes panaszokat is enyhíti.
A krónikus formánál az ízületvédelem, a gyógytorna és a fizikoterápia játszik szerepet, de van létjogosultsága a nem-szteroid gyulladáscsökkentőknek is. Utóbbiak kenőcs és tabletta formájában is alkalmazhatóak. Akut fellángolásnál a lokális szteroid gyulladáscsökkentők is szóba kerülnek.
Az álköszvény gyógyulási esélyei
Az álköszvényt gyógyítani nem nagyon lehet, csak kezelni: amikor a betegség fellángol, a panaszokat lehet enyhíteni. Ennek oka, hogy a problémát okozó kristályokat eltüntetni nem lehet, ez csak a köszvényt okozó húgysavkristálynál lehetséges.
Az álköszvény megelőzése
Megelőzni az álköszvénynek csak azt a típusát lehet, amely sérülés miatt alakul ki. Ezt a formát a sérülések elkerülésével lehet megelőzni.
Az álköszvény szövődményei
A krónikus gyulladás miatt az ízületi tok is megvastagodhat, így az ízület mozgástartománya csökkenhet. Emiatt az álköszvénynek különböző szintű mozgáskorlátozottság lehet a szövődménye.
A betegséget Szittyai István Szlovákiában írta le legelőször, főként magyar családoknál. Tudjuk azt is, hogy gyakran fordul elő Kelet-Európában. Amerikai adatok szerint a térdröntgenek 8 százalékánál lehet kimutatni a rá jellemző lerakódásokat, de mivel ilyen röntgent nem rutinszerűen végeznek, hanem csak panaszok esetén, mindez nem vetíthető ki a teljes populációra, csak azokra, akiknek valamilyen problémájuk már eleve van.
Különleges, kímélő étrend – ami segíthet
Mind a köszvény, mind az álköszvény esetében fontos a különleges kímélő étrend. Szakember segítségével, vagy gondos odafigyeléssel, személyre szabva kell kidolgozni, s kiiktatni a rohamokat kiváltó élelmiszereket. Ezekre még visszatérünk.