Sajnos, sokan épp csak megtűrik a kert végében egy-egy bokrát. Se nem öntözik, se nem gondozzák a tormát. Fás is, csípős is, ha néha-néha kiássák néhány öreg, vastag gyökerét. Pedig érdemes a tormára több figyelmet, nagyobb gondot fordítani. Lágy szárú, évelő növény, ma már kevésbé csípős, egyenletes vastagságú gyökereket fejlesztő, nemesített fajtái is beszerezhetők.
Erősen fagyálló, félárnyékos helyet is jól elvisel. De csak a tápanyagokban gazdag talajt kedveli, erősen vízigényes. Ilyen körülmények között fejleszti a leggyorsabban a legízletesebb, legkönnyebben feldolgozható gyökereket.
Telepítésénél vegyük figyelembe, hogy évelő, még akkor is, ha egyéves növényként akarjuk termeszteni. A talpgyökerekből készített gyökérdugványokkal szaporíthatjuk. Most, amikor a nyári kovászos uborka savanyításához, vagy a téli sós uborka eltevéséhez felszedjük a gyökereit, a vastagabbakkal együtt akaratlanul kifordítja az ásó a vékonyabb gyökereket is. Ezeket késsel 25-30 cm-es darabokra vágjuk fel.
A vágást a gyökerek felső részén egyenesen, az alsón, ferdén végezzük, hogy ültetésnél tudjuk, a ferdén vágott végével kerüljön a földbe. A tormát a szakkönyvek szerint ősszel a legalkalmasabb telepíteni, addig a dugványokat hűvös helyen szokták tartani. Azonban tapasztalatok szerint, esős nyári időben, ha a tormát azonnal elültetjük, akkor is meggyökeresedik. Tápanyagokban gazdag földbe ültessük.
Tudnunk kell róla, hogy védi a mellette lévő növényeket. Illata elűzi a döglegyeket, tehát a komposzt köré „védő” sövényt telepíthetünk belőle.
Kiváló tartósítószer nemcsak a csalamádéba, uborkába, káposztába, hanem például a nyersen eltett paradicsomlébe, a rostos almalébe is. Étvágygerjesztő, borba áztatva vérnyomáscsökkentő, reumás fájdalmakat enyhítő. És még sorolhatnánk áldásos hatásait. Amit kevesen tudnak róla, hogy például apróra vágott levelét a kutyák eledelébe keverve kiűzi a bélparazitákat, gilisztákat is.
