A gyümölcsösben hasznosnak számít a fülbemászó, mivel pusztítja a levéltetveket. Tartósan száraz, aszályos időszakban azonban megrágja a dísznövények, főleg a krizantém és a dália zsenge hajtásait. A mostanában terjedő szalmás, füves talajtakarás alá is szívesen bújik – néha seregestől, legjobban a lóbab alatt szeret tanyázni. Ha annyira elszaporodna, hogy kártékonnyá válhatna, fel kell gereblyézni a szalmát, elszáradt füvet a talajról. Ahol útban van, onnan a virágcserép-csapdával (amelybe lazán füvet, szalmát tömtünk) összegyűjthetjük úgy, hogy a szájával lefelé fordított cserepet a krizantém, dália közé szúrt karóra húzzuk. Ebbe a napfény elől szívesen bújnak a fülbemászók. Elég, ha hetente egyszer-kétszer kiborítjuk, s elégetjük a szalmával együtt. (Vagy átvisszük oda, ahol sok a levéltetű, hogy segítsenek elpusztítani ezeket.)
A közönséges fülbemászó a természet közelében érzi jól magát, elsősorban a nyirkos, nedves magasabb páratartalmú helyeken. Gyakran látni kövek között, téglarakás alatt, avar alatt. A lakásba vagy véletlenszerű behurcolással kerülhet, vagy az ablakon át tévedhet be. Csak ritkán repül, de képes rá. Szárnyait azonban elrejti, és csak villás toldalékával tudja előhúzni.
Egyes helyeken, közparkokban, természetvédelmi területeken mesterséges búvóhelyeket állítanak fel a fülbemászók részére; máshol csapdákat helyeznek ki, hogy a főként éjszaka tevékeny rozsdabarna, a potrohukon fogószerű fartoldalékot viselő rovarokat elpusztíthassák.
Kell-e félni a fülbemászótól?
Nem kell, de lehet. Ugyan ártalmatlan rovar, de mindenkinél van talán egy az életében, amitől kiveri a víz. A nevével ellentétben ártalmatlan rovar.
