Az idősebb emberek már a szokásaik rabjai. Ragaszkodnak a beidegződésekhez, csak akkor érzik úgy, hogy megtettek mindent a következő esztendő terméséért, ha pontosan az általuk legmegfelelőbbnek tartott időben – felássák a kertet. Ássunk, ne ássunk? Újabban gyakran elhangzik a tanács, ne ássunk minden áron: nincs minden talajnak szüksége a rendszeres őszi forgatásra.
Az érvek általában azok az ásás mellett, hogy a gyomosodásra jó hatással van, a gyomok leforgatásával az gyérül és a talajlazításra szüksége van a kultúrnövényeknek is. Ez utóbbi egyébként megállja a helyét, a másik érv talán kevésbé. A tarackoló gyökerű növények esetében például az ásás csak még jobban segíti terjedésüket, még akkor is, ha rendre a kezünk közé akadó tarackgyökereket kiszedegetjük.
Ápolt, sötét, humuszos feltalajú kerti földet nem szükséges ősszel felásni, sem a fagy lazító hatásának kitenni. Ezt jobban elvégzik a giliszták, algák, gombák és baktériumok. Biológiai úton alakul ki tartós morzsás szerkezet, a valódi talajérettség.
Az ilyen érett talajt és a benne lejátszódó biológiai folyamatokat a fagytól védeni kell.
Lombbal, félérett komposzttal, szalmás istállótrágyával takarhatjuk, s majd tavasszal a feltalajba bedolgozzuk.
A forgatásnak akkor van jelentősége, ha hiánytünet észlelhető. Ez előfordulhat kötött extrém talajban, nyers, köves területeken, erős évelőgyom-borítottság esetében. Ahol a gyümölcsfák alatt a tősarjak tömegesen fejlődnek, ott ne ássunk!
Minden ásónyom után gondosan kiszedjük a gyökérmaradványokat, évelő gyomok gyökereit. Minden talajkártevőt el kell pusztítani. Ezek: kövér fehéres cserebogárpajor, barnás drótféreg, sötétszürke mocskospajor és barnás bábja. Az ezerlábúak is károsítanak.
Szintén ide tartozó kérdés, mert a talajforgatás nélküliségnek ez is az egyik sajátossága, hogy a komposztot és trágyát sem feltétlen forgatjuk le. Gondoljunk bele: a gyökerek a legtöbb haszonnövénynél a felső 30-40 cm-en belül helyezkednek el, kivétel a gyümölcsfák, bár a fő gyökérzet ott is egy méteren belül van a talajfelszíntől számítva. Ha a talajra kiterítjük a szerves trágyát, akkor a csapadék hatására elkezd bemosódni és a legtöbb tápanyag a gyökérszintben kerül felhasználásra. Ha beforgatjuk egy jó 40-50 cm mélységbe a trágyát, akkor pont a gyökérszint fő rétege alá kerül és a bemosódásokkal csak még mélyebbre jut a tápanyaggal teli keverékünk hasznos része.
Ássunk, ne ássunk?
Csak gondoljunk bele, a természetben nincs talajforgatás. A lehullott levelek és az egyéves növények elszáradt földfeletti részei sűrű avart alkotva ott maradnak a felszínen, majd a tél során bekerülnek a talaj körforgásába. Miért ne járnánk el mi is így a kertben, amely számos előnnyel jár. Lássuk mik is ezek!
- Nem romboljuk a talajunk szerkezetét. Jobb lesz a talaj levegő-, víz-, és tápanyaggazdálkodása.
- A forgatás nélküli talaj lazább, morzsalékosabb, élettel teli.
- A talajban élő mikro-, és makroorganizmusok feldúsulása miatt sokkal eredményesebb lesz a lebontás. Több gilisztánk lesz, ami az egészséges talaj indikátora.
- Több vizet tudunk megtartani a talajban.
- Minél több hasznos szervezet él a talajban, annál kevesebb tér jut a kórokozóknak, kártevőknek. Egészségesebb növényt tudunk termelni.
- Az ásás elhagyásával időt és energiát spórolunk meg.
