Úgy vélhetné az ember, hogy az új dolgokat kiváltképpen a fiatalabb korosztályok fedezik fel szívesen. Kíváncsiság vagy kényelem? Esetleg mindkettő ösztönzi a boltban keresgélő vásárlót, hogy megvegye a tetszetősen tálalt ételek képével díszített zacskós leveseket, készételeket. Tény, hogy sokan fogyasztják. Túrázók, kirándulók, diákszálláson élők számára tényleg elég egy gyorsforraló, s a bögrés leves néhány perc alatt elkészülhet. Amíg egyszer-kétszer, pótmegoldásként választja valaki ezeket az éhségcsillapítókat, nagyobb baj nemigen történik. De ahol az óvodás korú gyerekek fanyalogva eltolják maguk elől a friss zöldségből főzött levest, mondván, hogy ők csak a bögréset meg a zacskósat szeretik, az már gond lehet.
Zacskós leves
Sok, magának már főzni képtelen nyugdíjas is kénytelen ezekkel beérni a hosszú hétvégéken, ünnepnapokon, amikor szünetel az ebédszállító szolgáltatás. Már, ha a család így könnyíti meg a saját dolgát, s nem visz egy-egy tányérnyi meleg ételt a magányos mamának, papának.
Mi a gond ezekkel a különben szívesen fogyasztott, ízükért még meg is dicsért zacskós levesekkel?
Hiszen ízletesek, sőt illatuk is étvágygerjesztő, gyorsan bekanalazva, felszürcsölve, a jóllakottság érzetét keltik.
Adalékanyagok
Éppen az intenzív ízeket kiváltó adalékanyagok. Elsősorban a nátrium-glutamát (E621), egy színtelen, szagtalan, gyorsan oldódó kristályos por, amelyet az ételek ízének fokozására alkalmaz az élelmiszeripar. A baj csak az, hogy az intenzív íz mellé különböző fizikai tüneteket is kap a gyanútlan fogyasztó, ezt szaknyelven manapság „kínai étterem szindrómának” is nevezik. Eredetileg japán felfedezés volt az ételek ízének erőteljes fokozása, azonban a kombu nevű, tápanyagokban gazdag tengeri hínárt alkalmazták erre a célra. Már 1908-ban sikeresen izolálták a hínárban található ízfokozó vegyi anyagot, a glutamátot. Ezt követően rájöttek, hogy ezt vegyileg is elő lehet állítani. 1940 óta minden évtizedben duplájára nőtt a nátrium-glutamát felhasználása az egyre inkább népszerű készételekben.
Ez a „finomság”, ízfokozó hatását úgy éri el, hogy az ízlelőbimbókat stimulálja, végül az agyban fejti ki a hatását, az anyag nem az ételre hat, hanem az azt fogyasztóra. Vagyis idegméreg, tönkre teszi az agysejteket, az agyalapi mirigy által irányított funkciókat. Olyan tüneteket okozhat, mint a migrénes fejfájás, a hányinger, hányás, hasmenés, asztmás rohamok, egyensúlyzavarok, erős szívdobogás, továbbá allergia-jellegű tünetek (bőrpír, orrfolyás, szem alatti táskák, kiütések).
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a nátrium-glutamát hozzájárulhat az agytumor, a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór, az elhízás, a fizikai eredetű depresszió és a magas vércukor kialakulásához.
Ahol sok a profit, ott valahogy mindig eltűnnek, a tömeges fogyasztói panaszok, eltussolják az esettanulmányok megrázó adatait. A lényeg, hogy ügyelnünk kéne az ételízesítők, leveskockák, zacskós levesek, szószporok, üveges szószok, szójatermékek, üdítőitalok, fűszersók, burgonyaszirmok, készételek összetételére. Kár, hogy mindig alig olvasható, apró betűkkel tüntetik fel ezeket a címkéken.
A következő feliratok utalnak a nátrium-glutamát jelenlétére: ízfokozók, E 621, hidrolizált növényi fehérje, élesztőkivonat, texturált fehérje.
1 Comments