Előbb vagy utóbb mindenki szembesül a fogai, fogínye állapotából eredő gondokkal, bajokkal. A rengeteg reklám láttán hajlamos az érettebb korú ember arra, hogy rosszalja, vagy legalább is furcsállja, hogy – ezek (a mai kor) – már a csecsemő szájába fogkefét nyomnak, s minden harapást követően fogmosásra, sőt, alapos, többszörösen szemléltetett, különleges fogkefékkel végzett fogtisztogatásra ösztönzik az embereket. Persze, az idősebbek már nemigen lehetnek tanúi, vajon a mai fiatalok, ötven év múlva egészségesebb fogsorral élhetnek-e majd, mint az elődeik.
Nincs mit tenni, a mai – nem is nagyon idős, csupán – idősödő, kénytelen a fogpótlással foglalkozni, ha nem akar szájára tett kézzel nevetni, csukott szájjal mosolyogni. A fogpótlás nemcsak esztétikai kérdés. Sokkal több annál. Nagymértékben meghatározza a rágórendszer működőképességét, ezzel az ember táplálkozási lehetőségét és az egészségét.
Korona, híd, implantátum, vagy teljes protézis? Mielőtt a fogorvosi székbe ültetik, s felteszik neki a kérdést, jó, ha tisztában van azzal, mit is jelent az egyik, vagy a másik.
Egész sor lehetőség közül választhatunk.
Szilárdan ülő fogpótlás
Korona: Koronát akkor lehetséges behelyezni, ha a pótlandó fog még jól ül az állkapocsban. Általában letörött fogak pótlására használják. A lecsiszolt fogra kerámiából vagy fémből készült korona kerül. Élettartama akár húsz év is lehet.
Híd: A híd esetében a hiányzó fogat „hidalja át” a pótlás. A hidat egészséges szomszédos fogakra helyezik fel, amelyek pillérként szolgálnak. Ezeket először le kell csiszolni. Egy híd élettartama 15-20 év. Hátránya, hogy a tartófogakat, ha egészségesek is, le kell csiszolni. A hidak 56 százaléka még 15 év elteltével is jól működik.
Implantátum: Mesterséges foggyökér titánból vagy kerámiából, amelyet közvetlenül az állkapocsba helyeznek. Erre jön a fogpótlás. Előnye, hogy nem kell az ép, egészséges fogakhoz hozzányúlni. Hátránya, hogy fájdalmasnak mondható műtétnek számít. Viszont idősebbeknél és krónikus betegeknél (cukorbetegek) is alkalmazható. Ez utóbbiak esetében a ma alkalmazott cirkon-dioxid, titán és kerámia nem okoz gyulladást és fogvesztést. A jó implantátum egész életre szól.
Kivehető fogpótlás: A protézis kivehető műfogsor. A nem teljes protézist speciális módszerekkel rögzítik a pillérfogakon. Ezzel jobb tartást lehet elérni, mint a teljes protézisnél, amelyet csak a szívóhatás tart a helyén. A részprotézis 8-10 évig tart, a teljes protézis műanyagból készül, ezt a teljesen fogatlan ínyre helyezik.
A foghíj következményei
Nem szabad félvállról venni a fogak állapotának romlását. A rendszeres és alapos fogmosás ellenére, az idősebb generációk bizony rossz minőségű fogakat „örököltek”. A hetven felettiek egymás között gyakran felidézik, hogy az ő gyermekkorukban még nem voltak vitamin-tabletták, kevesebb gyümölcsöt fogyasztottak, mint a mai legifjabb nemzedékek. És, olyan figyelmet sem fordítottak akkortájt a fogápolásra, mint mostanában. Tény, hogy sokan váltak foghíjassá még hatvanas éveik előtt, s nem kevés az olyan ember, aki – miután eltávolították beteg fogait – napról-napra halogatja ezek pótlásának intézését.
Pedig nem kellene félvállról venni, mert bizonyos körülmények között súlyos következményei lehetnek a foghíjasságnak. Mivel a fogak kölcsönösen támasztják egymást, egy fogsoron belül a hiány következtében eltolódhat a harapás egész egyensúlya, s ezzel további fogvesztés állhat elő.
Ez azonban még nem minden. Ha egy fog állása megváltozik, megbomlik a felső és az alsó állkapocs harmóniája is, ami természetellenesen megterheli az állkapocs izomzatát. A következménye fejfájás, szédülés, vagy fülzúgás lehet. Az állkapocs alatt a nyakcsigolyák is érintettek lehetnek, ami váll- és hátpanaszokat idézhet elő, sőt, akár a medence helytelen állását is. Esztétikai következménye a foghiánynak, hogy megváltozik az arc eddigi jellege, teljesen eltorzulhat, mivel az állkapocs izomzata nem töltheti be korábbi funkcióját.
A fogpótlásra tehát mindenképpen szükség van, ha a félelmetes fogszuvasodás, vagy más miatt elveszítettük egy, több, főleg, ha minden fogunkat.
A rettegett parodontózis
A fogvesztés legfőbb oka – egészségügyi tájékoztatások szerint – nem a szuvasodás, hanem sokkal inkább a parodontózis. Ez a fogínynek a baktériumok által előidézett gyulladása. Ha nem kezelik, megtámadja a foggyökereket és az egész fogtartó apparátust. Emiatt meglazulnak a fogak, és végül kiesnek, ki kell húzni őket. A betegség alattomos, általában fájdalommentes, a vele járó fogínyvérzést a legtöbben nem veszik komolyan. Ezért a gyulladás észrevétlenül terjed tovább, míg a fogak elvesztésének kockázatát idézi elő. Német felmérések szerint a súlyos ínygyulladás a felnőttek 20,5%-ánál, az idősek 39,8%-ánál figyelhető meg. Átlagon felül érintettek a férfiak és a dohányosok.
De nemcsak a parodontózis okoz fogvesztést. A fogorvosok sokáig zavaró gócoknak tartották a halott fogakat, és ezért teljes eltávolításukat javasolták. Ma viszont, a gyökérkezelés lehetőséget ad az ilyen fogak megtartására, további egészségügyi kockázat nélkül. A szervezet számára még mindig ez a jobb megoldás, mivel a fogpótlás mindig idegen test marad a szervezetben, és ezzel terhelést jelenthet a páciens egészsége számára.
Melyiket válasszuk?
Az idősek általában műfogsort (protézis) kapnak. A szilárdan ülő implantátumok (fogbeültetések) a legtöbb esetben jó megoldást jelentenek, ugyanakkor sokba kerülnek. Akinek van rá pénze, okosan teszi, ha ezek közül választ. Aki az egészségügyi biztosító segítségével pótolja hiányzó fogait, illetve mindkét fogsorát, szintén jó, ha átnézi az interneten is elérhető tájékoztatókat, melyik biztosító mekkora összeggel járul ehhez hozzá.
Tény, hogy a fogak „karbantartása”, kezelése – sőt a pótlása – nem olcsó mulatság. Viszont megfizethetetlen az egészségügyi jelentősége.
A fogpótlás olyan beruházás, amely egész egészségi állapotunkra hatással van. A nem megfelelő rágóapparátus éppúgy vezethet alultápláltsághoz, mint elhízáshoz. A rosszul illeszkedő fogpótlás következménye csökkent rágóteljesítmény. A táplálék nagyobb darabokban, kevesebb nyállal keverve kerül a gyomorba. Ez sok esetben gyomorbántalmakat idéz elő, vagy a bélben nem tudnak kellő mértékben felszívódni a tápanyagok és vitaminok, ami további panaszokat válthat ki. Kevesebbszer kerül szóba, hogy ha a rágás nélküli, vagy kevés rágással lenyelt étel nem keveredik elegendő, emésztést serkentő nyállal, ez olyankor is éhségérzetet jelezhet, amikor a szervezetbe már elegendő táplálék került. Következmény: súlyfelesleg, elhízás.
Elviselhető-e a fogpótlás, vagy nem?
Minden fogpótló anyag testidegen, amelyre a szervezet bármikor érzékenyen reagálhat. Éppen ezért, minden fogpótlásnál felléphet kilökődés vagy allergia. Különösen vonatkozik ez az allergiásokra, illetve, a krónikus betegekre, akiknek a szervezete már amúgy is terhelés alatt áll. Hogy valaki melyik anyagot tudja a legjobban elviselni, azt speciális vizsgálatokkal lehet megállapítani. Ilyen például az „LTT teszt”. Ez azonban csak a fejlettebb egészségügyi ellátást nyújtó országokban elérhető. Tudomásunk szerint itthoni kezelések esetében Németországban vizsgáltatják be, ha nagyon szükséges. A cél, hogy megfigyeljék az immunrendszer reakcióját a fogpótlás anyagára. Költséges eljárásról van szó.
Általában a teljesen kerámiából készült fogsorok jelentenek megoldást, ezek ugyanis semmilyen fémet nem tartalmaznak és a szervezet számára jól elviselhetők.
Először minden fogpótlás idegennek érződik. Nagyjából négy hétig tart, amíg hozzászokunk az új érzéshez a szánkban, s nem gondolunk állandóan a zavaró körülményre. Többféle gondunk adódhat: a hányinger egy-egy korty víz ivásával, kenyérhéj rágcsálásával enyhíthető. Ha selypítés, sziszegés, vagy egyéb kiejtési zavar lépne fel, odahaza, hangos éneklés, olvasás segít, hogy nyelvünk hozzászokjon az új szájfelépítéshez. A nyomás érzése a folyamathoz tartozik, el kell viselni, később enyhül, majd megszűnik.
Hidak és részprotézisek esetében a tartófogakat különösen fenyegeti a szuvasodás és az ínysorvadás. Ha baktériumok támadnak rájuk, a fogpótlást el kell távolítani és új megoldást kell találni. A tisztántartáshoz ugyanolyan eszközökre van szükség, mint a normális szájhigiéniás fogápolás esetében.
Kínos téma: a fogpótlás
Erről még ma sem szívesen beszélünk. Elriasztja a kívülállókat és az érintetteket a protézis műkülseje, kattogó hangja, vagy éppen az attól való félelem, hogy kiesik. Sőt, előfordul, hogy civilizáltnak vélt emberek, étteremben, a tányérjuk mellé (még jó, ha a papírszalvétába) helyezik protézisüket, mielőtt enni kezdenének.
A műfogsorra szorulók közül sokan panaszkodnak, hogy csökken az ízlelő képességük, még többen, hogy nem jól illeszkedik az ínyükhöz (túlságosan nyom, vagy túl laza). Tehát vagy feltöri a fogínyt, ha rágnak vele, vagy alákerül az étel, s szinte „kiszedi” – főleg az alsó – fogsort a szájból.
A protézis optimális állásának kialakításához általában több vizsgálat és lenyomatvétel szükséges a fogorvosnál. A megfelelően illeszkedő műfogsort, miután a helyére került, utasítás szerint csak tisztításkor szabad kivenni a szájból. Ha valaki nem hordja rendszeresen, az állkapocsnak hiányzik a rendszeres rágási nyomás, és lassan leépül, megváltozik. Ez azért gond, mert a protézis egy idő után lötyögni kezd. Ilyenkor aztán alábélelik, különböző kocsonyás állagú ragasztókkal próbálkoznak. A végeredmény: sokan csak „dísznek” hordják, emberek közé készülve a felső fogsorukat, az alsót végképp az arra fenntartott bögrében tartják.
Még jó, ha tisztántartására a gyógyszertárakban kapható pezsgős tablettákat oldják fel, hadd fertőtlenítse, fehérítse az „agyarukat”.
Hogy ne legyen túl nagy a fél műfogsorral járó-kelő idős emberek bűntudata, hadd jegyezzük meg: újabban nagy a fiatalabb nemzedékek érdeklődése az arckorrekciós műtétek iránt. Ezek egyik alapvető oka lehet az állkapocs alul(vagy túl)fejlettségéből adódó fogazati anomália, amelyet az állcsontok egymáshoz való viszonya idéz elő. A modern arcsebészet ezt a fogazati anomáliát (is) helyreállítja, emellett harmonikussá változtatja vissza az arcformát.
Mivel mostanáig erre tájainkon nemigen fordítottak figyelmet, természetes, hogy a protézisre szorulók számára, az itteni szabványok szerint készített fogsorok csak abban az esetben válnak állandóan hordhatókká, ha nincsenek ilyen állkapocs (alul-vagy túl)fejlettségi problémáik.
Kivétel nélkül
Akár implantátum, akár korona vagy híd, akár a műfogsor: A fogorvos vagy a gyógyszerész által ajánlott készítmények, gyógyteák hosszú ideig legyenek a kezünk ügyében, ha fáj, begyullad, megduzzad az ínyünk. És ne halogassuk az ellenőrzést, ne verjük „fogunkhoz a garast”, ha éppen a fogunkról van szó!
