A szeszélyes időjárást okoljuk. Panaszkodunk rá, szidjuk, ha kell, ha nem. Pedig egyszerűbb lenne, ha beletörődnénk, hogy most már mindig így lesz, kiszámíthatatlanná vált, mikor mit várhatunk. Korai kánikulát, hirtelen jött fagyokat, lezúduló esőket, vagy szárazságot.
Azelőtt, olyan száz esztendővel régebben, akár hétről-hétre pontosan is meg lehetett tervezni a tennivalókat. Úgy, hogy éveken, évtizedeken keresztül tudhatta a földet művelő, mikor esik, mikor fúj a szél. Ma meg, csak az a biztos, hogy minden változó, bizonytalan. Ezért aztán jó, ha mindenre felkészülünk. Például a szakaszos vetéssel, ültetéssel. Egy-egy zöldségféléből kéthetes időközökben kerüljön a földbe a mag, vagy a palánta. És ha közben fagyna, vagy zápor verné, esetleg a langyos meleg helyett hirtelen nyári kánikula köszöntene be áprilisban, akkor is kicsírázna, erőre kapna valamelyik „szakasz”. Amelyiknek éppen az adott időszak időjárása kedvez…
Van, aki már elvetette a cukorborsót, a sárgarépát, petrezselymet. Sok kertben nyújtózik már az újhagymát ígérő dughagymák zöld szára: ha szerencsénk van, nem magzik fel.
Hónapos retket csak akkor vessünk, ha öntözéséről nem fogunk megfeledkezni. Különben pudvássá, szivacsos szerkezetűvé válik.
A zöldségháló védi a borsót a galamboktól, a sárgarépát a sárgarépa-légytől.
Nagy szemű bab, tökfélék cserépben
Könnyű virágföld-keverékbe ültetve, a szemünk előtt kezdenek csírázni, fejlődni. Időt nyer, aki így készíti elő ültetésre a számára fontos veteményeket. (sokan már a petrezselymet is hajtató ládában keltetik, s a palánta kerül kiültetésre.) A lényeg, hogy világos helyen, de nem túlságosan forró napsütésnek kitéve tartsuk a joghurtos poharakba, cserepekbe ültetett magokat. A legjobb a fólia védelme alatt, párás helyen tartani őket. Kész haszon, hogy erős gyökérzettel, ép leveleket hajtva kerülhetnek a kinti földbe, s folytathatják a növekedést, akkor, amikor már a fagy nem veszélyezteti a fejlődésüket.
