Úgy tartják, június a rózsák hónapja. De most, május végén, a fő „idénytéma” mégis a cseresznye. Vagyis a megfizethetetlenül magas ára. Mindenki kitalálta: behozatalból került az „első termés” a hazai piacokra.
És, ha tovább fűzzük a szót, vagy a gondolatot, akkor érdemes feltenni a kérdést, miért olyan kevesen termelnek ma maguknak, a családjuknak cseresznyét? A rózsával összevetve, ezt is ki kell csemete korában választani, hazavinni, s elültetni. A további gondozása talán kevésbé igényes, mint a rózsatöveké. Mégis, rózsa csaknem minden ház előtt virít, szinte minden díszkertben az övé a fő hely. Pedig a rózsafélék Prunus nemzetségéhez tartozik cseresznye is.
Az istenek eledele
Egykor nagy becsben tartották. Még a hadiúton járó ókori katonák legkedveltebb szomjoltója is a cseresznye volt. Pedig akkor még csak sejtették, amit ma már tudományosan bizonyítanak, milyen nagy az életerőt adó, egészséget javító hatása. Kifejezetten sok A-, B1-, B2-, B6-vitamint tartalmaz, magas a C-vitamintartalma is. Gazdag ásványi anyagokban és nyomelemekben is. Foszfor, kalcium, nátrium, kobalt, vas is sok van benne. Igen kedvezően hat a fogak és a csontok fejlődésére. Ideális csemege a gyermekek, serdülők számára: még a pattanások is eltűnnek tőle. Termését és szárát (fekete szárú cseresznye) gyógynövényként is számon tartják. Gyulladást gátló és csökkentő hatású, ízületi és köszvényes fájdalmak ellenszere, mivel hatékony vértisztító. És mindennél is több: igen ízletes csemege.
Csaknem ezer fajtája közül – érési sorrendben, nagyjából – például a Münchebergi korai, Májusi korai, Biggareau Burlat, Szomolay fekete, Sunburst, Van, Stella, Summit, Germersdorfi óriás és még néhányon kívül, alig ismerjük névről egyiket-másikat. Pedig ma már (ha 3-4 csemetét elültetünk) májustól augusztusig szedhetjük a cseresznyét. Vannak korai, középkorai, középkései, kései fajták. Nem is nőnek olyan magasra, hogy létráról kelljen leszedni a termést. Kényelmesen, kevés helyet elfoglalva a kertből, vagy udvarból, értékes, saját, friss gyümölcsöt szüretelhetünk, ha cseresznyefát ültetünk. Érdemes utánajárni, bőséges és nagyon jó minőségű az elérhető hazai és magyarországi (vagy csehországi), háztáji kertekbe való választék.
A nagyra növő, régebbi fajták túl terebélyesek voltak, felső termőágaikkal elérhetetlenné tették a cseresznye szedését, ezért a kényelmesebben termeszthető gyümölcsök váltak „divatossá”. A korai fajták kivételével, a későbbiek, permetezés nélkül, kukacosak lettek.
Ma már, permetezés nélkül, a „sárga lap” segítségével védik a természetbarát kertészkedők a cseresznyefákat. Egyszerűen levadásszák az április végén, május elején rajzó cseresznyelegyet, amelyek a számukra vonzó illatú lapokra szállva, „lépre mennek”. Ezzel elhárítják a kukacosodás veszélyét. A kisebb koronát nevelő fákat pedig, a hobbi-kertészek hálóval védik (mint annyi zöldségfélét is manapság).
Nincsen rózsa tövis nélkül…
Kert se legyen rózsa nélkül! A rózsa szinte minden talajon megél, azonban a legszebben a tápanyagokban (szerves trágya, komposzt, lombtrágya) gazdag talajokon díszlik. A dús virágzás és az erős növekedés titka a napos fekvésben, a jó tápanyag-és vízellátásban rejlik. Ügyelni kell a bokrok tavaszi metszésére, a talaj tisztán tartására, a permetezésre és a téli feltöltésre (takarásra).
A szabadgyökeres töveket ősszel és kora tavasszal ültessük, a konténeres rózsákat a nyári hónapokban is telepíthetjük.
A legsokrétűbb felhasználása a tearózsának van. Vágott virágnak, csokornak, dekorációnak a legjobb választás, kifejezetten nagy, dús és illatos virágzatának köszönhetően.
Legelterjedtebb rózsatípusok még a futórózsa, a parkrózsa, a magas törzsű rózsa és a mini rózsa.
Aki kevés permetezéssel akarja távol tartani rózsáitól a kártevő rovarokat, ültessen melléjük levendulát!
