A paradicsomnak szellős, napos helyre van szüksége, levegős térre. Állott hőmérsékletű vízre, nyirkos, de nem túl nedves talajra. Minél melegebb a nyár, és minél több termés kötődik, annál jobb ellátásban kell részesíteni. A karós paradicsomot 1-2 hajtással neveljük. Több hajtás a karó mellett felesleges. A főhajtást ismételten fel kell kötözni. A levélhónaljban lévő oldalhajtásokat 8 naponként ki kell törni. A töréshelyeket nem szabad érinteni, nehogy baktériumos hervadást idézzünk elő, vagy terjesszünk. A csúcsánál fogjuk meg, se kést, se ollót ne használjunk. A paradicsom önmegporzó. A virágpor a többnyire bókoló virágból, ráfolyik a bibékre, amikor a szél megrázza a növényt. Fóliasátorban, a déli órákban, többször is meg kell rázni a támrendszernél fogva a paradicsomot, hogy a virágpor termékenyíthesse.
A kiegyenlített talajnedvesség kedvez legjobban a fejlődésének, azonban a lombot ne érje víz. A levelekre kerülő eső, öntözővíz, kivált a nyár második felében, előidézheti a paradicsomvész kialakulását (ez ellen a fóliavédelem nagyon hasznos). Trágyázni a negyedik virágfürt kötődéséig szükséges. A paradicsomvész ellen júliustól 2 hetenként réztartalmú szerekkel kell védeni. A tapasztalt kertészkedő tudja, melyik növényre mire van szüksége. A zamatos, illatos, igazi házi paradicsom bőséges terméséért a hozzáértő, igényes gondozással tehetjük a legtöbbet.
A nyelvészet és a növénytan iránt kicsit is érdeklődő emberek gyakran vitáznak arról, hogy a paradicsom pontosan zöldség, avagy gyümölcs. A kérdés sajnos nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik, hiszen a növényeket többféle szempont alapján szokták besorolni. A zöldségfélékhez tartozhatnak olyan növények is, amiknek szigorúan botanikai értelemben vetten a gyümölcsét fogyasztjuk, ilyen az avokádó, az uborka, a tök, a paprika vagy a paradicsom. De mivel a zöldség nem botanikai kifejezés, ezért nem jelent ellentmondást az, hogy bár zöldségnek tekintjük, egy növényi rész botanikailag gyümölcs.
