Sarkantyúka – a kert őre

Peruban, ahonnan származik, úgy tartják, azért visel sarkantyút, mert abban őrzi a gyógyító erejét. Mert amikor a kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus) piros vagy narancssárga színű virágaival gyorsan növekedve körülveszi a fákat, növényeket, nemcsak kellemes illatával, szépségével ajándékozza meg az embereket. Ezek a mosolygó virágok bőségesen tartalmaznak gyulladáscsökkentő antibiotikumot is. Bőrápolásra, korpás fejbőr kezelésére, hajnövekedés serkentésére egyaránt alkalmasak. Gazdagok C-vitaminban, vasban, káliumban. Édes borsra, retekre emlékeztető ízükkel salátákba is keverhetők, s nyersen fogyaszthatók. Egynyári kúszónövényként a gyümölcsfáktól, rózsáktól távol tartják a levéltetveket. A paradicsom ágyások mellé is érdemes elvetni a magjukat, hadd őrizzék azt is egész nyáron.

Zsenge lédús hajtásaival magához csalogatja a tetveket, vértetveket

Szabadföldbe májustól vethető, beltérben már korábban elvethetjük magjait palántanevelésre. Magjait gyorsabb csírázásra bírhatjuk, ha az ültetés előtt egy éjszakára beáztatjuk őket. Beltéri palántaneveléshez töltsünk meg cserepeket földdel és dugjunk a földbe cserepenként 1-2 magot. A cserepek számára keressünk világos helyet. Szabadföldbe májustól vethetők magjai, ez nem igényel túl sok előkészületet. Az ültetés helyéül keressünk világos, védett helyet és ha szükséges javítsuk komposzttal a talajt. Bár tápanyagigényes növény, a túl sok tápanyag hatására, inkább a levelei, mintsem a virágai fejlődnek. A sarkantyúka ellenálló, szívós növény, de a nyári nagy melegekben nem árt öntözni.

Gondozása: teljes napsütést igényel, némi árnyékot elvisel, esőtől védett helyre tegyük, a telt virágú fajták érzékenyebbek, rendszeresen öntözzük, a cserépalátétben mindig álljon víz, a földlabda kicsit kiszáradhat, augusztusig kéthetente tápoldatozzuk nitrogéntúlsúlyos tápoldattal. A burgonyát, a paradicsomot is védi a kártevőktől.

Szaporítása: március-áprilisban vethetjük, csírázási hőmérséklet 15 fok, május közepétől ültethetjük ki, májusban közvetlenül cserépbe és szabadföldbe is vethetjük, ajánlott sor és tőtáv: 30×30 cm

Az összes ehető növény közül ez tartalmazza a legtöbb luteint (45 mg/100 gr). Leveleit pikáns fűszeres ízük miatt salátaadalékként használják. A virág íze az édes borséra, illetve a retekére emlékeztet, főleg sajtokhoz, salátákhoz illik. Ecetes-sós lében tartósított bimbóinak íze a kapribogyóéhoz hasonlít. Csak nyersen fogyasztható: sütve-főzve vagy szárítva aromája elvész.

Gyógynövényként is használatos, mert főleg mustárolajat (növényi antibiotikumot), illóolajakat, káliumot és olajat tartalmaz. Antibiotikus, vérképző és összehúzó hatású. Leginkább fertőtlenítőként és antibiotikumként használják (magja olyan antibiotikumot tartalmaz, amely a bélflóra károsítása nélkül pusztítja el a légzőszervet megtámadó baktériumokat), de teákba és borogatásokba is teszik. Magjait biokrémbe sajtolják. Kivonatát egyrészt erősítőszernek, afrodiziákumnak tartják, másrészt hajápolásra használják. Főzetével köhögést, meghűlést, húgyúti betegségeket gyógyítanak.