Az artrózis az ízületek leggyakoribb betegsége. Főképp a térd, a csípőízület, az ujjak és a csigolyák közötti kisízületek artrózisa. Idősebb korban gyakoribb az artrózis. Sok mozgással, megfelelő táplálkozással azonban lassíthatjuk a folyamatot.
Az artrózis alatt (a görög arthros jelentése: ízület) ízületi kopást, elhasználódást értünk. A kopás elsősorban az ízesülő csontok végét borító porcrétegre vonatkozik. Ez a porc többnyire tükörsima, meglehetősen kemény, ugyanakkor rugalmas is, de legfeljebb egy-két milliméter vastag. Az ízületet kötőszövetes tok (ízületi tok, tokszalagok) veszi körül, amelynek rostos szalagjai stabilizálják az ízületet. E tok belső felülete sűrű kenőanyagot termel, amely finom olajréteghez hasonlóan bevonja az ízületi felszíneket. Ez a kenőanyag csökkenti a súrlódást, másfelől tápanyagokkal látja el a porcot.
Az artrózis az érintett ízület terhelhetősége és valóságos terhelése közötti aránytalanság eredménye. A túlterhelt porcfelület fokozatosan kopni kezd, ha teljesen lekopott, szabaddá válik az alatta lévő csont. Mivel utóbbi igen gazdag idegvégződésekben, minden mozgás fájdalmas („be kell járatni” az ízületet). A kopás súlyosbodásával a fájdalmak egyre erősödnek, és már nyugalmi helyzetben is jelentkeznek.
Az említett panaszok mellett az akut ízületi irritáció duzzanattal és helyi forrósággal is járhat. Ilyenkor „aktivált” artrózisról beszélünk. A kopás hatására a csont az ízület mentén kis csontos „támasztékokat”, ún. osteophytákat növeszt. Ezek tovább korlátozzák az ízület mozgékonyságát, aminek hatására az ízület fokozatosan lemerevedik. Tény azonban, hogy nem minden artrózis okoz állandó panaszokat: gyakoriak a panaszmentes időszakok („néma” artrózis).
A túlterheléshez társul a mechanikus károsodás
A legtöbb esetben az artrózis oka ismeretlen. A túlsúly, illetve a jelentős túlterhelés azonban mindenképp hozzájárul a kialakulásához. Ezen kívül az ízületek torzulása (x- vagy o-láb), a krónikusan egyoldalú terhelés vagy baleseti sérülések károsíthatják a porc felületét, ezért korán artrózist okozhatnak. Gyakran több kóroki tényező együttesen is fennáll (pl. örökletes hajlam, túlterhelés). Ritkábban előforduló kórok az ízületi gyulladás (pl. sokízületi gyulladás), vagy bizonyos anyagcserezavarok (pl. a vasraktározási betegség), amelynek következtében szintén kialakulhat az ízületi kopás. Néhány természetgyógyász szerint az anyagcsere-folyamatok elsavasodásának hatására a porcszövet tápanyagellátása zavart szenved, ezért kevésbé ellenálló a kopással szemben.
Az artrózis kezdete idején a röntgenfelvételen alig lehet bármit észlelni, ugyanis ezek a felvételek csak a csontok állapotát képesek kimutatni, a porcokét nem. Ráadásul csak a felvételekkel igazolt betegek 20-30%-ának vannak valódi panaszai. Mágnesrezonanciás rétegfelvételek (MRT) segítségével azonban már a porckárosodás is látható. Az ultrahang általában pontatlan képet ad a csontokról és a porcról. A vizsgálati módszerek között szerepel az ambulánsan végzett artroszkópia, amelynek keretében egy apró bemetszésen keresztül egy optikával ellátott endoszkópot vezetnek be az ízületbe. Így a vizsgáló orvos pontos képet kap a vizsgálandó ízületet alkotó szövetek állapotáról, a szalagok esetleges szakadásait, a térdben lévő porckorongot kezelheti, a felérdesedett porcfelületet elsimíthatja. Ha gyanús, hogy anyagcsere-betegség áll a panaszok hátterében, vérvizsgálattal lehet tájékozódni (gyulladásos paraméterek, CRP, húgysav).
A porckopás megmarad, a következmények azonban enyhíthetők
A kialakult artrózist nem lehet visszafordítani! Ezt az egyelőre kipróbálás fázisában lévő, kísérleti eljárásokkal, mint a porcátültetés vagy az ortokinterápia módszerével sem lehet megvalósítani. Utóbbi lényege, hogy a pácienstől levett vérmintákból gyulladásgátló fehérjéket nyernek ki, amelyeket a beteg ízületbe fecskendeznek.
A betegség következményeit: az akut irritációt, a duzzanatot, a fájdalmat és a feszült izomzat miatt kialakuló mozgáskorlátozottságot azonban jelentős mértékben lehet enyhíteni.
A hivatalos medicina gyakorlatában általában fájdalomcsillapító gyógyszereket adnak a betegnek (paracetamol, ibuprofen vagy diclofenac hatóanyagokat), olykor gyulladást csökkentő kortizont tartalmazó gyógyszert fecskendeznek az ízületbe. Fontos a gyógytorna, a kényszertartás és az izomrövidülések kezelése is.
A még nem jelentős mértékben előrehaladott térdízületi kopás esetén hialuronsav-tartalmú injekciót adnak az ízületbe. Ez az anyag az ízületi folyadék fő alkotóeleme, és az említett injekció hatására a panaszok akár több hónapig is szünetelhetnek. Gyakran segít a vérkeringést serkentő és fájdalomcsillapító elektroterápia is (pl. iontoforézis, amelynek során fájdalomcsillapító hatóanyagokat egyenáram segítségével juttatnak a lágy szövetekbe).
A helyi hideg kezelés eredményesen enyhíti az aktivált, tehát irritált artrózist: pl. naponta 2-3 alkalommal helyezzünk fel a mélyhűtőben lehűtött, frottírtörülközőbe göngyölt hűtőgél tasakot a forró ízületre. Éjszakára túrópakolást is feltehetünk. Krónikus és nem forró állapotban általában jobb a meleg kezelés: pl. fangót (por alakban) keverjünk el forró vízben, a pasztát kb. 2 cm vastagon kenjük fel, műanyag fóliával tekerjük körbe, majd borítsuk be gyapjúkendővel és gumis fáslival. A pakolást éjszakára hagyjuk az ízületen.
A gyulladás ellen: ördögkarom és csalántea
Az ördögkarom fájdalom- és gyulladáscsökkentő hatású, az érezhető állapotjavulás általában az ördögkarom folyamatos, 2 heti szedése után érezhető. Mivel az ördögkarom olykor gyomor-bél rendszeri panaszt okoz, ajánlatos legfeljebb 4 hétig alkalmazni. Különösen térdízületi artrózis esetén adható az ízület köré ördögkarom-tartalmú injekció is, ami igen kedvező hatású.
A csalánkivonatok – az ördögkaromhoz hasonlóan – gyulladáscsökkentő hatásúak. Hosszabb távú szedésre az ördögkarom és a csalán tea formájában is kiválóan alkalmazható.
A neurálterápia (helyi érzéstelenítő készítmények injekció formájában történő alkalmazása fájdalmas pontokon, a szalagok eredési és tapadási helyén, valamint az ízületi tokban), esetleg homeopátiás injekciókkal keverve, különösen térd- és vállízületi artrózis, valamint a csigolyák közötti kisízületek kopásában eredményes.
A sajátvér-injekciók – eleinte hetente kétszer, a második héttől hetente egyszer – a neurálterápiához hasonló pontokba vagy bőr alá fecskendezve térdízületi kopásban hasznosak.
A méhmérget, paprikakivonatot (capsicum) tartalmazó krémek, kenőcsök különösen az ujjak artrózisában alkalmazhatók kedvező eredménnyel.
Ha az artrózis nagyon előrehaladott stádiumban van, lehetséges – főként a térd- és a csípőízület esetében – protézis műtéti beültetése is. De annak érdekében, hogy a dolog ne fajulhasson idáig, fontos a rendszeres testmozgás és a túlsúly csökkentése. Ez főként a csípő- és a térdízület szempontjából fontos.
A súlycsökkenés tehermentesíti a lábak nagy ízületeit
A porcokra ható nyomás mozgás esetén megkétszereződhet vagy akár meg is négyszereződhet: egy 80 kg testsúlyú embernél ugráláskor vagy egy lépcsőről való leugráskor hirtelen, akár 300 kg-os terhelés érheti a csípőt. Mindössze 4 kg fogyás olyan hatású az ízületekre, mintha egy italos rekesznek megfelelő súllyal csökkentettük volna a terhelést. Ebben segít a megfelelő táplálkozás:
• Kevesebb állati eredetű fehérje: ezek sok arachidonsavat tartalmaznak, amelyek az irritált artrózisos állapotokban fokozzák a gyulladásos folyamatokat.
• Étrendünkben legyenek túlsúlyban a növényi eredetű és lúgosító hatású táplálékok. Egyes páciensek kifejezetten jól reagálnak a nyers étrendre.
• Fogyasszunk több omega-3 zsírsavat (az arachidonsav antagonistája), amely főként zsíros halakban (makréla, hering, lazac) vagy növényi olajokban (len, repce, kender) fordul elő nagyobb mennyiségben.
• Az antioxidánsok, különösen az E-vitamin hasznosnak bizonyultak. A glukozamin a klinikai vizsgálatok szerint pozitív hatást gyakorol a térdízületi kopásra.
Úszás és gyaloglás a pihenés helyett
A gyaloglás és a nordic walking kedvező hatású a lábakra. Fontos, hogy szilárd, de kényelmes lábbelit viseljünk hozzá, amelyben rugalmas betét vagy talprész van (géltöltésű vagy légpárnás talp). Kerékpározásnál inkább a kitartásra koncentráljunk és ne az erőkifejtésre, kerüljük az emelkedőket.
Az úszás tehermentesíti ízületeinket, de erősíti izmainkat. Az úszás szinte minden ízületnek jót tesz, a gyorsúszás lábmozdulatai kedvezőbbek, mint a mellúszásnál alkalmazott mozgások. Ha valakinek a nyakcsigolyáival van problémája, a fejét lehetőleg ne emelje ki túl magasra a vízből. Helyesebb, ha belemeríti az arcát a vízbe, mint a profi úszók, vagy háton úszik.
Kedvezőtlen hatásúak ellenben a hirtelen ugrásokkal, zökkenőkkel és fékező mozdulatokkal járó sportok (pl. tenisz vagy a kemény talajon folytatott kocogás, futás), illetve a sérülésveszéllyel járó sportágak (pl. a labdarúgás).
