Nagyon jól terem a meggy az elsőéves hajtásokon. A termésen kívül csak egy csúcshajtást fejleszt, oldalhajtások nélkül. A kétéves ág így meglehetősen kopasz. Ez a kissé idősebb, nem metszett fák jellemzője. A termékeny zóna a vezérágon mindig távolabbra tevődik, s így a tápanyag áramlása kedvezőtlenül hosszú úton történik. A csüngő, kopasz vesszők (ostorhajtások) hamar besűrítik a koronát, és a fiatal részek mindig az ostorok végén fejlődnek. A fa így aránylag apróbb, de nagyon sok gyümölcsöt terem. Ez a fát nagyon legyengíti, nedves és hideg talajon fogékonnyá válhat a moníliára és a mézgásodásra. A meggy nyári metszésével ezek a hátrányok nagyrészt elháríthatók.
A fő termő korban elegendő egy közepes mértékű ritkítás, hogy erős új hajtások fejlődjenek. A terméshozam és a gyümölcs nagysága között létrejön a kedvező egyensúly.
A meggy nyári metszett koronájában egy termés felett 6 nagy levél, a metszetlenben 4 kisméretű levél fejlődik. A fiatal fák csak kis metszést igényelnek, korukkal arányosan növelni kell a metszés mértékét.
A 8-10. évtől már nem tanácsos a koronát hagyni, hogy nagyobbra fejlődjön. A vezérágak csúcshajtását ezért minden évben az előző évi fás részig vágjuk vissza. Az erősebb, vagy felsőbb ágnál egy középerős vagy gyenge, lefelé irányuló hajtásig, a gyengébb, vagy alsó ágnál egy középerős, vagy gyenge, felfelé irányuló hajtásig metsszük le. A középső ágat tanácsos egy gyenge oldalhajtás felett visszavágni. A konkurens, és az ágak felső részén növő ostorhajtásokat folyamatosan el kell távolítani. (Egyes esetekben, ha az erős hajtások nagyon sűrűn állnak, tanácsos 3-4 rügy felett visszavágni.)
