A tárolási veszteségek okát részben a terményekben, részben a tárolási körülményekben kell keresnünk. Általában téli tárolás esetén a hagyma, a burgonya, a káposzta és a gyökérzöldségek számára kell megfelelő tároló helyet találnunk. Ezek a leghosszabb eltartást igénylő terményeink. Lényeges különbséget jelentenek a fajták: a laza káposztafejek, a korán kihajtó hagyma, némely, kimondottan nyári karotta típus, nem tartható el hosszabb ideig.
A termelés módja is meghatározó tényező: az erősen trágyázott, nitrogénben gazdag talajon termesztett zöldségfélék, főként, ha sok esőt, öntözést követően takarítottuk be, lazább szövetűek, könnyen romlani kezdenek.
Az érési állapot is lényeges: az éretlen könnyebben fonnyad, a későn szedett sárgarépa, káposzta megreped, a téli retek fásodik, a burgonya csírázni kezd. Csak az egészséges, sérüléstől, betegségtől mentes, optimális körülmények között termesztett és betakarított zöldségfélék tárolhatók minimális veszteséggel. Az is fontos, hogy a betakarítást követően száraz, szellős helyen szikkadni hagyjuk a zöldségféléket, de egy napnál nem rövidebb, sem hosszabb ideig.
A burgonyát, miután felszedtük, a héj teljes baparásodásáig, kb. 2 hétig, 15-18 C fokos hőmérsékleten, jól szellőző, de fénytől védett helyen kell tartani (különben megzöldül). Van még idő: a tárolásra kiszemelt helyiségeket meszeljük ki, talajukat fertőtlenítsük. Készítsük elő a prizma, vagy a verem számára a megfelelő helyet (minden évben másutt), ezeknek a talaját mészporral fertőtlenítsük. És a drótháló, homok is álljon készen, mikorra szükség lesz rá.