Az asztert, mint a fészekvirágzatúak rendjébe tartozó, más népszerű őszirózsa fajokat, különböző fajtacsoportokba sorolták a botanikusok, hogy rendet lehessen teremteni köztük. A nemesítéseknek se szeri, se száma. Az évelő őszirózsák között vannak tavasziak (havasi őszirózsa), korai nyári fajták (hosszú és rövid száron nyílók). A csillagőszirózsa (Aster amellus), augusztustól késő őszig virágzik. Kúszó gyöktörzsű, évelő növény, a többi őszirózsa és a korai krizantém fajtáktól könnyen megkülönböztethetjük, ha tudjuk, hogy virága lehet lila, rózsaszínű, vagy kék, de mindegyiknek sárga a közepe. Napos helyet, s laza, jó minőségű talajt, bokrosodásához tág teret kíván. Tőosztással, dugványozással szaporítható. Szépen mutat a korai krizantémok társaságában. Csokorban, vázában éppúgy kedvelt virág, mint szabályos gömbbé formáltan, vagy terebélyes bokornak hagyva.
Mintegy 30 cm magas, gyakran polikormon-telepeket alkotó évelő növény. A szár és a levelek is sűrűn, ezüstösen gyapjasak, bársonyosak. Levelei széles-lándzsásak vagy hosszúkásak, szórt állásúak, ülők. A tőlevelek nyelesek. A virágzatok 2–4 cm átmérőjűek, sötét sárgák, a szélső, nyelves virágok rövidek (8–15 mm), a csöves (belső) virágok korongjának átmérőjénél rövidebbek.
A csillagőszirózsa
Virágzása:
június – július vége / VIII – IX (– X.)
Élőhelye:
Mészkedvelő; szikla- és pusztafüves lejtőkön, sziklagyepekben, erdős pusztaréteken, sziklai és pusztai cserjésekben, karsztbokor erdőkben, száraz tölgyesek tisztásain és szélein él.
Megjegyzés:
Rokonai közül vele többször együtt fordul elő a borzas és a hengeres peremizs (I. hirta, I. germanica), de ezektől bársonyosan gyapjas levelei – melyek a kertekben nyúlfüleként ismert dísznövényére (Stachys byzantina) hasonlítanak – jól megkülönböztetik. Hasonló levelei vannak még a bársonyos kakukkszegfűnek (Lychnis coronaria), de ennek virágai bíborpirosak, másfélék.
