Az életismeret – majd rájönnek a ma még fiatalabbak – bizony, korfüggő. Távolról nézve az élettapasztalat mondatja az évek súlyával a vállán élő emberrel, amit, ha sejtett is, korábban elhallgatott volna. És aki nem azt az UTAT járta be, választotta, amire vágyott, annál inkább. Azért az intés: ha még van egy kis időd, van módod, hogy változtass, amin eddig nem mertél, tedd meg!
A különböző ezoterikus könyvek és magazinok oldalain nap mint nap találkozunk a pozitív gondolkodás „áldott” hatásaival. Arról viszont nemigen olvashatunk sehol, hogy esetleg a pozitívnak mondott gondolkodásnak negatív hatásai is lehetnek. Amit pozitív gondolkodásnak, szemléletnek hiszünk, az lehet egyszerűen csak elfojtás.
Bár a hatás-mellékhatás törvényét tudományosan még senki nem fogalmazta meg, nyilván nem véletlenül, azzal mindenki tisztában van, hogy a betegségünket enyhítő, megszüntető gyógyszereknek nem kívánatos mellékhatásaik is lehetnek. A figyelmünket is felhívják rá: „ A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” Sőt, bár ez kevéssé ismert, a gyógyteáknak is vannak mellékhatásaik.
Ha az életvitelünket támogató szereknek többféle negatív hatása is lehet, felmerül a kérdés: vajon a pozitív gondolkodás is csak kedvező irányba tereli szemléletünket? Vannak-e káros következményei? És kit kérdezzen meg a pozitívan gondolkodó? A kérdések megválaszolásához először tisztázni kell, mit is jelent egyáltalán a pozitív gondolkodás.
Mi is az a pozitív gondolkodás?
A felszínes köztudatban a pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy pozitív megerősítéseket kell ismételgetnünk, és ha kellemetlen helyzetbe kerülünk, vagy ha valaki megbánt bennünket, akkor is mosolyognunk kell, és kedvesen válaszolnunk a sértegető félnek. A derű és nyugalom sugárzása által derű és nyugalom fog körülvenni bennünket. Hinni kell abban, hogy minden a lehető legjobban alakul.
A pozitív gondolkodású emberek gyakran válnak az önző, manipulatív emberek áldozatává. Ezek a másokon élősködők, felismerve e „túl jó” emberek segítőkészségét, rájuk telepednek, s gyakorlatilag sokféle módon kihasználják őket. Ha idáig fajul a dolog, nehéz kihátrálniuk az ilyen kapcsolatokból.
A pozitív gondolkodás igazi fokmérője, hogy tudatában vagyunk annak, hogy nem minden úgy jó, ahogy van. Nem látunk mindent szépnek, és a problémákat sem söpörjük a szőnyeg alá, hanem felismerjük a látszat mögött húzódó valóságot.
Vizsgáljuk meg kicsit bővebben a pozitív gondolkodást!
Nem baj, ha hiszünk a megerősítések ismételgetésében, a szavak erejében. Ismételgessünk. Nagyon vigyázzunk azonban, milyen szavakat alkalmazunk! A „szeretem önmagam” megerősítés hiába hangzik pozitívan, semmi hatása nem lesz, ha a szeretet szóhoz tudattalan negatív élmények kapcsolódnak.
Egy emberben tudattalanul negatív cselekmények és érzések kapcsolódhatnak a szeretet szóhoz, ha gyerekkorában a szülők állandóan veszekedtek, esetleg tettlegességig fajult a vita, miközben a gyereknek azt mondták: én „szeretem” az édesanyádat, illetve édesapádat. Ennek hatására, amikor felnőttkorában rendszeresen ismételgeti a „szeretem magam, szeretem a hozzám tartozókat”, a testében feszültség keletkezhet, a szó, ellentmondást és szorongást válthat ki belőle. A negatív energiák eredményeképpen nem gyógyulni fog, és nem fogja magát jobban szeretni, sőt egyre többször kerülhet konfliktusba önmagával. A tudatalattija „tudja”, hogy valójában nem szereti, hanem bántja saját magát, és utálja a szeretet szót, mert negatív gyerekkori élmények kapcsolódtak hozzá.
Bármelyik szép, kellemesen hangzó szavunk lehet ilyen „lelki vírus”. Mielőtt elkezdenénk a programozást, vizsgáljuk meg, hogy az adott szó mit vált ki belőlünk. Bárhol feszültség keletkezik a testünkben, ne alkalmazzuk tovább! Olyan kifejezést, érzelmi minősítést kell találnunk, ami kellemes érzést kelt, és a képzelete-gondolata örömmel tölt el, amitől testünkben, lelkünkben elindulnak az öngyógyító folyamatok.
A pozitív gondolkodás, mint az elfojtások forrása
A pozitív gondolkodás neurózist okozhat. Amit pozitív gondolkodásnak hiszünk, az lehet egyszerűen egy elfojtás is. Azt hisszük, ha nem mutatjuk ki a haragunkat, a megbántottságunkat, a szomorúságunkat, akkor pozitívak vagyunk. Ez csak a látszat. Valójában sokszor elfojtjuk az érzelmeinket, és megmagyarázzuk magunknak, hogy nem is bántottak meg, mert annyira „pozitívak” vagyunk, hogy minket már nem is lehet megbántani. Mikor mélyebben magunkba nézünk, látni fogjuk, hogy ezek az érzések bennünk tombolnak, és csak arra várnak, hogy valahol kiutat találjanak a testből. Meg is találják a kiutat – valamilyen pszichoszomatikus betegség formájában. Csodálkozunk, miért fáj a fejünk, miért ég a gyomrunk, miért magas a vérnyomásunk. Mindez csak pozitív gondolkodásunk által elfojtott érzelmeink „mellékhatása”.
A negatív gondolkodás pozitív hatásai
Fentiekből következik, hogy a negatív gondolkodásnak is lehetnek pozitív hatásai. Elsősorban az, hogy a romboló érzelmek nem maradnak a testünkben. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ha haragosak vagyunk, verjünk meg valakit, vagy lépjünk fel támadólag és használjunk trágár szavakat. Egyszerűen vezessük le a felgyülemlett feszültséget úgy, hogy megéljük az érzelmeinket, nem utasítjuk el azokat. Ha kell, fogjunk egy párnát, és püföljük, ameddig jólesik. Vagy vágjunk földhöz valamit. Menjünk ki az erdőbe, és üvöltsünk. Sokkal jobban fogjuk érezni magunkat!
Talán a legfontosabb kérdés az: „ki” az, aki pozitívan gondolkodik. A „kicsi én”, a hétköznapi énem, vagy a „nagy én”, a felsőbb énem. Nevezhetnénk ezt akár tudatalattinak is. Más folyamat zajlik a felszínen, és más a mélyben. Lehet, hogy gazdagságot akarunk programozni, de belül nem hiszünk benne, hogy meg tudjuk valósítani. Nem hisszük el, hogy képesek vagyunk rá, nem bízunk magunkban. A döntést a tudatalatti határozza meg. A tudatalatti legtöbbször felülírja a tudat döntéseit.
Komoly és folyamatos munkát igényel, és szakember segítsége is szükséges lehet hozzá, hogy megismerkedjünk tudatalattink tartalmával. Ez tartalmazza az elfojtott, elfeledett dolgokat, melyekkel az adott időpontban nem biztos, hogy szembe tudunk nézni. A tudatalatti idő előtti megbolygatása tehát nem veszélytelen folyamat.
Amit szeretnénk elérni a pozitív gondolkodás révén, lehet, hogy árt nekünk
Lehet, hogy amit konfliktusok nélkül szeretnénk elérni, hosszabb távon nem válna előnyünkre. Leállna a fejlődésünk, az életünk más irányt venne. A beletörődés nélkül elfogadott, elsősorban a mások komfort-szemléletének megfelelő életvitel, döntés-képtelenség, amit pozitív gondolkodásnak vélünk. Ha ezt felismerjük, s vesszük a „bátorságot”, hogy vállaljuk valódi érdekeinket, felszabadulunk. És erőt, energiát nyerünk ahhoz, hogy megteremtsük a körülményeket, féltve dédelgetett elképzeléseink megvalósításához, egyszerűen, hogy változtatni kényszerüljünk az eddigi életmódunkon. Ezért mielőtt a pozitív gondolatok alkalmazásába kapaszkodnánk foggal-körömmel, gondoljuk át az élethelyzetünket. És a „tiszta” pozitív gondolkodás helyett alkalmazzuk az objektív – a dolgokat, cselekedeteket, embereket minden oldalról megvizsgáló – gondolkodást. Lehet, hogy a kátyúból, a kilátástalannak tűnő helyzetből a megoldás a szemünk előtt van, csak nem akarjuk meglátni, vonakodunk megtenni azt a bizonyos lépést.
