Az idősebb ágakon a metszéshibák nélkül is sűrűn nőtt függőleges hajtásokat, amelyeket vízhajtásnak nevezünk, nem lett volna hagynunk ilyen nagyra nőni. Ezek általában a túl mélyen végzett koronafiatalítás után, mintegy annak reakciójaként fejlődnek ki. Ha nyár elején, még 15-20 cm-es hosszúságra nőve, tőből kitéptük volna, akkor a mellettük lévő alaprügyek is megsérültek volna, s nem fejlődtek volna új hajtások. Az akkor képződött sebek, mivel kisebbek, begyógyultak volna sebzárás nélkül is. Most azonban nem szabad tovább várni, metszőollóval kell, de tőből, eltávolítani a vízhajtásokat, hogy ha megindul a nedvkeringés, ne vonják el a termőrügyektől a tápanyagokat, s egyúttal megakadályozzuk az oldalsó termővesszők idő előtti elhalását is. Tulajdonképpen ilyenkor nincs is más megoldás.
Az ellenőrző metszést már a szüret után, egészen szeptember közepéig el kellett volna végezni. Ha nem így történt, akkor februártól végezzük el. A koronát, teljes kialakulása után se hagyjuk a sorsára, mert kedvezőtlen növekedés következhet be. A beavatkozás rendszerint egy metszőollóval elvégezhető, s így a szilaj növekedési évek után egy sok termést hozó, nyugodtabb időszak következik. A bokorfa sudárhajtásának 1/4-1/3 részét vissza kell vágni, hogy az oldalhajtások jobban fejlődjenek. A félmagas és a magas törzsű fák sudárhajtását nem vágjuk vissza.
Ha túl nagyra fejlődne a korona, vagy egyoldalú a növekedése, a hosszában növő ágakat vissza kell kurtítani. Ezáltal a vezető szerep az oldalágaké lesz. Mivel a fa felnevelése után megindul az ágak elöregedése, gondolni kell az állandó megújításra. A harmadik-negyedik alkalommal termést hozó, termésbogokat a felére, vagy a csúcshajtásnál, vissza kell vágni. Ahol sűrűn vannak az oldalágak, az időseket részben, vagy teljesen el kell távolítani. Meg kell akadályozni a nagyon idős ágörvök és elöregedett termődárdák kialakulását.
