Azokból a ribiszkefajtákból, egresből, jostából, málnából (bogyós gyümölcsök), amelyeket a legjobban kedvelünk, bujtvánnyal vagy mély bujtással könnyen szaporíthatunk új bokrokat.
Bujtás: Erős éves vesszőket teljes hosszukkal sekély árokba fektetünk, majd kampókkal rögzítjük. Amikor ezeken kb. 15 cm hosszú hajtások fejlődnek (júniusig), az árkot tőzeggel kevert földdel domborúan betakarjuk (m) és nedvesen tartjuk. Őszig több, jól meggyökeresedett bujtványnövény képződik (1 – 5), amelyeket a vessző szétvágásával („s” jelek az ábrán) különíthetünk el egymástól. Ezek a bujtványok, miután állandó helyükre ültetjük, a következő évben már termést nevelnek.
Mély bujtás: a bokor erős rügyű éves vesszőjét kis földmélyedésbe, vagy lesüllyesztett cserépbe hajlítsuk le, rögzítsük, majd földdel takarjuk be (m). A föld felett maradó hajtáscsúcsot függőlegesen kössük karóhoz (st). Tartsuk nedvesen a talaját. Ősszel már erős növényt választhatunk le (s). Ribiszke, egres, josta szaporítható így.
Fák, vagy magas cserjék levegőbujtással szaporíthatók. Ehhez a kiválasztott vesszőt cserépbe bujtatjuk, amelyet az ágak között rögzítünk.
A bujtást anyanövény nyugalmi állapotában végezzük. Legegyszerűbb esetben érett vesszőt ívelünk le az eredésével ellenkező irányban egy 30-40 cm mély árokba úgy, hogy a vessző 2-3 jól fejlett rügye a talajfelszín felett maradjon. A vesszőt szükség esetén az árokban kampóval rögzítjük, az árkot morzsalékos földdel betemetjük. A közönséges bujtás szaporulata kicsi, egy bujtott vesszőből csak egy utódot lehet előállítani.
A bujtás módjai
Egyszerű bujtás. Akkor végezzük, amikor az anyanövény nyugalmi állapotban van. A cserjék érett vesszőit 30-40 cm mély árokba hajtjuk le úgy, hogy a vessző 2-3 fejlett rügyet tartalmazó vége az árokból kiáll. A vesszőt szükség esetén kampóval rögzítjük az árokban, az árkot pedig morzsalékos földdel temetjük be. Hosszú hajtásal rendelkező kúszónövények, például a lilaakác (Wisteria), iszalag (Clematis), lonc (Lonicera), télijázmin (Jasminum nudiflorum) esetében az úgynevezett hullámos bujtást is alkalmazhatjuk, amely során a hajtást több ponton ássuk le, és rögzítjük a talajban. így egy hajtásból több utódnövényt kapunk.
Körbujtás. Az egyszerű bujtás azon változata, amikor a növény (tőke) körül több (3-4) vesszőt húzunk le mélyen a földbe. A mogyorónál, illetve a szőlőnél használhatjuk ezt a szaporítási módot.
Sugaras vagy kínai bujtás.Tavasszal, a rügyfakadás kezdetén a gyökereztetésre szánt vesszőt teljes hosszában lehajlítjuk egy 10-15 cm-es mély barázdába, kampókkal rögzítjük, és a barázdát nyitva hagyjuk. Elvégezhetjük ugyanezt nyugalmi állapotban is, ekkor viszont a barázdát betemetjük. A vesszőn lévő rügyek kihajtanak, és amikor a fejlődő hajtások elérik a 10-15 cm-es magasságot, laza földdel a kétharmad részükig feltöltjük, amit a vegetáció folyamán még 2-3 alkalommal megismétlünk. A feltöltést nyirkosan tarjuk. Lombhullás után az anyanövényről leválasztjuk a meggyökeresedett vesszőket, és feldaraboljuk. A ribiszkét, köszmétét és a mogyorót lehet így szaporítani.
Feltöltéses bujtás. Az anyanövényeket tavasszal tövig visszavágjuk, hogy a tenyészidőszak folyamán erőteljes hajtásokat neveljenek. Amikor a hajtások elérték a 20-30 cm-es magasságot, akkor egyharmad részükig porhanyós földdel töltjük fel őket, és a feltöltést nyirkosan tartjuk. A vegetáció folyamán a feltöltést még 2-3 alkalommal meg kell ismételnünk. A bakhátat ősszel, a fagyok beállta előtt lebontjuk, és a meggyökeresedett hajtásokat levágjuk az anyanövényről. A gyökérképződést fokozhatjuk azzal, hogy a vesszőket feltöltés előtt az alapjuknál vékony dróttal elkötjük, vagy erőteljesen megcsavarjuk, hogy a kéreg megroppanjon, esetleg körkörösen bevágjuk. Ilyen módon szaporítjuk az alma ‘M’ alanyait, egyes csonthéjas alanyklónokat, birs, ribiszke, köszméte és mogyoró fajtákat, valamint a hársat.
Fejbujtás. Július végén az erős hajtások végét csúcsukkal (fejjel) lefelé hajtjuk le egy kb. 15 centiméteres gödörbe. Lekampózzuk, a gödröt laza humuszos földdel takarjuk be, és a nyár további részében folyamatosan nedvesen tartjuk. Ősszel a hajtás csúcsa gyökeret ver, ami aztán leválasztható az anyanövényről, és önálló növényként elültethető. A szedernél és a málnánál alkalmazható ez a módszer, bár ezeket a növényeket sarjakról könnyebb és egyszerűbb szaporítani.
