A közönséges magyal lomblevelű örökzöld, tövétől elágazó, kétszikű fa, vagy cserje (Ilex aquifolium). Dél-és Nyugat-Európa cserjéseiben gyakori. Számtalan hibridje beszerezhető, az aranyszegélyű levelű, a nőivarú, gazdagon virágzó, sokbogyójú, vagy törpe fajták, amelyek edényes növényként is tarthatók. De a közönséges magyal a kertben érzi igazán jól magát, ahol impozáns bokorrá terebélyesedhet. (Mostanában apró magyaldugványok kis cserepekben is kaphatók.)
Levelei bőrszerűek, fényesek, hullámos szélűek, egyenetlenül, öblösen, tövisesen fogazottak. Virágainak illata kellemes, bogyói ragyogó pirosak, de mérgezőek. Fája igen kemény, fehér, finom erezetű.
A szúrós szépségű, erőteljes magyal a kelta mitológiában a tölgy ikertestvére és az esztendő, fogyó (sötét) részét uralja. Az „ogham-írás” (druidák különleges, fa-ábécéje) nyolcadik fája. A természettel azonosuló kelták horoszkópjában a jóra törekvés, az életerő szimbóluma. Pozitív tettekre ösztönöz, megoldásokat sugall, táplálja, és cselekvésre készteti az emberi akaratot. A rómaiak is nagy becsben tartották, isteneiket, kezükben a magyal ágával ábrázolták. A kereszténység, szúrós levelei, mérges bogyói miatt, Krisztus szenvedéseinek szimbólumává fogadta. Másutt az isteni halhatatlanság, az újjászületés jelképe lett. Az angolok jellegzetes karácsonyi dísze.
Az alternatív gyógyítók azt ajánlják, a magukba fordulók, reményvesztettek, magányosok, a bánatukba merülők kapjanak ajándékba (vagy vegyenek maguknak) egy cserép magyalt. Kedélyük földerül, szorongásuk enyhül, gondjaikat szétoszlatja ez az életerőt sugárzó növény. Vigyázat, nem mindegyik szobanövény! Ha karácsonyi ajándék, tartsuk hűvös helyen. Tavasztól az erkélyen, teraszon, szabadföldben a helye.
