A levélmángold (Beta vulgaris) több ezer éve ismert és termesztett főzeléknövény. Először Ázsiában termesztették, majd Kis-Ázsián keresztül a görögök és a rómaiak is átvették. Nem sokban más, mint a többi répaféle, mégsem került be a kertjeinkbe, nem termesztettük, nem fogyasztottuk.
Csak az egészségesebb táplálkozás irányította felé a figyelmet, mivel kitűnő, egyszerű körítése a húsoknak, tojásételeknek. Még jobban illik a húsmentes étrendekbe. Több fajtája van, a zöld, illetve lila levelű nálunk a legismertebb. A zöldnek mind az íze, mind az illata szelídebb, a parajra emlékeztetőbb. A bordás mángold pozsgás levélnyeleiből saláta, vagy leves is készíthető. A többinek a levéllemezét nemcsak úgy lehet elkészíteni, mint a parajt, hanem tölteni is lehet.
Táplálkozási értéke igen nagy, egyesíti magában többféle egészséges zöldségünk, a paraj, a sárgarépa, a spárga értékeit. Gazdag A-, B1-, B2-, B6-,C-, E-, K-vitaminban, szerves savakban (alma-, citrom-, oxálsav), ásványi anyagokban, nyomelemekben, például folsavban, foszforban, kalciumban, káliumban, magnéziumban és vasban. Pektin-tartalma miatt könnyen emészthető. Amiért kiváltképpen ajánlott, az magas K-vitamin tartalma. Idősebb korban, amikor a csontritkulástól kell tartanunk, egyszerűen ott a helye az étrendünkben. Szakemberek szerint rendkívüli módon képes növelni a csontsűrűséget.
Vannak télálló fajtái is.
Ez nagy előny, mert folyamatosan szedhetők külső, nagy levelei, még télen is.
Termesztése egyszerű. Vetőládában előnevelve, palántáról, hasonló sor-és tőtávolságra, mint a fejes salátát, napsütötte helyre ültethetjük.
De a szármángoldot másodnövényként májusban, júniusban is elvethetjük, hogy szeptemberben már szedhető legyen. A levélnyél így ízletesebb, zsengébb, mint a nyári perzselő melegben szedett. Természetesen ennek a leveléből is készíthető főzelék vagy leves, mint a spenótból, illetve a levélmángoldból. Azonban a mángold tenyérnyi leveleiből, miután sós vízzel leforráztuk, különböző töltött finomságok is készíthetők. De önmagában is igen ízletes körítés. Fokhagyma és vaj kell csak hozzá, különleges zamatával a párolt húsokhoz, grillezett sajtokhoz, zöldségfélékhez remekül társítható. A szárak pedig ugyanúgy készíthetők el, ahogyan a spárga. A korszerű konyhában, kímélő étrendekben igazán ott a helye ennek a könnyen termeszthető, egyszerűen elkészíthető, gyógyító főzeléknövénynek.
Mivel a levélmángold félék folyamatosan nőnek, mélyen művelt, középkötött, tápanyagokban dús talajt és napos helyet igényelnek. Tenyésztési területük bokronként 40 x 30 cm. Úgy is ültethetjük, hogy fészkenként 2-3 magot, 2-3 cm-re a földbe nyomunk. Háromszor fejtrágyáznunk is kell (az egyelés után, majd júliusban és augusztusban). Ha hűvös a nyár, a répalegyek nyüvei a leveleket károsíthatják.
