Minden növény igényli, de a paradicsom különösen, hogy körültekintően gondozzuk. Főhajtásának hónaljában gyakran jelennek meg apró hónaljhajtások. Ezeket folyamatosan ki kell tördelnünk, vagyis fattyaznunk kell, hogy a főhajtások erőteljesebben és zavartalanabbul fejlődhessenek, a termések gyorsabban növekedjenek, egyenletesen érjenek. Általában két főhajtást is meghagyhatunk egy tövön. Már az erőteljesebb növekedésű determinált fajtákat is lehet fattyazni, noha nem feltétlenül szükséges. Viszont a determinált törpe fajtákat nem szabad fattyazni, mert éppen ellenkező hatást érnénk el vele, csökkentenénk a terméshozó képződményeket. A folytonos növekedésű paradicsom termesztése azonban elképzelhetetlen a rendszeres fattyazás nélkül. Minél hamarább végezzük el az oldalhajtások kitördelését, annál kevésbé sértjük meg a főhajtásokat.
Az egyes fajták karózása, kötözése is fontos. Már a féldeterminált fajták mellé is kell a karó, hogy rögzíteni tudjuk a főhajtást. A karózás előnye, hogy a bogyók nem érintkeznek a talajjal, nem fertőződnek, nem kerülhetnek rájuk a csigák. A szőlőkarók megfelelőek erre a célra. A lugasparadicsomnak azonban magasabb karókra, vagy támrendszerre van szüksége. Ehhez tartózsineggel, hurokkötéssel kötik a paradicsomot. A hurokkötés rugalmasabb, a növekedés során – a gyarapodó tömeg arányában – engedni lehet a zsinegen.
Fontos még, hogy a paradicsomtövek körül ne kapáljunk, mert a sekélyen futó gyökerek megszakadnának. Jobb, ha fűnyiradékkal, szalmával talajtakarást végzünk. Ez csökkenti a talaj párolgását is, illetve segíti az öntözővíz felszívódását. Az öntözéssel azért is vigyázni kell, hogy a naptól felhevült bogyókra ne kerüljön hideg víz, ettől könnyen megrepedhetnek. Korán reggel, csak a tövekhez juttassunk vizet, ha szükséges.
