A pajzsmirigy hormonjainak képzéséhez a szervezetnek jódra van szüksége. A jód részt vesz az anyagcsere megfelelő működésében, biztosítja a csecsemők és gyerekek szellemi fejlődését. Maguk a hormonok 65 százaléknyi jódot tartalmaznak, így annak hiányában anyagcserezavarok és fejlődési rendellenességek léphetnek fel.
Ebből egyenesen következik az, hogy azokon a földrajzi területeken, ahol nem megfelelő a jódellátottság, gyakoriak a pajzsmirigy-megbetegedések. A felszíni jód az évezredek során az esőzésekkel a tengerekbe mosódik, ezért a jódban leginkább hiányos területek a kontinensek belső részein és a hegyvidékeken vannak.
A jód a táplálékkal és az ivóvízzel kerül be a szervezetünkbe. A jodid gyorsan felszívódik, majd összegyűlik a pajzsmirigyben. A felesleges mennyiség a vizelettel ürül, de megjelenik a nyálban és az anyatejben is.
Szlovákia magyarlakta területeinek jelentős része jódhiányos. Ez azt jelenti, hogy sem az ivóvíz, sem a megtermelt élelmiszerek nem tartalmaznak elegendő jódot. Mivel ezeken a területeken gyakrabban fordult elő golyvás megbetegedés a nemzetközileg elfogadott öt százalékos aránynál, már több mint fél évszázada az étkezési sóhoz keverik a szükséges jódmennyiséget.
A napi jódszükséglet életkoronként változik
- 1 éves korig napi 50 mikrogramm
- 2-6 éves kor között napi 90 mikrogramm
- 7-12 éves kor között napi 120 mikrogramm
- Felnőtt korban napi 150 mikrogramm
- Terhesség és szoptatás idején napi 200 mikrogramm a szervezet igénye
Melyek a jódhiány jelei?
A jódhiány legjellegzetesebb tünete felnőttek esetében a már említett golyva (jódhiányos strúma). Ennek oka, hogy a pajzsmirigy méretének növelésével próbálja ellensúlyozni azt, hogy jód hiányában – normális működés mellett – nem képes elegendő pajzsmirigyhormont termelni. A golyva sokszor évekig fennállhat komolyabb panasz nélkül, ám ebben az állapotban fennáll a komolyabb pajzsmirigyzavar kialakulásának kockázata.
Mivel a jódhiány eredményeként – megnagyobbodott pajzsmirigy mellett is – a pajzsmirigy nem képes elegendő hormon termelésére, megjelennek a pajzsmirigy-alulműködés tünetei, amelyek közül elsősorban a súlynövekedésre figyelhetnek fel az érintettek.
A fentieken túl a jódhiány csökkenti a testi és szellemi teljesítőképességet is. A legújabb kutatások szerint, ha egy terhes nő az első hónapokban jódhiányos, akkor a születendő gyermekének akár 10-15 ponttal is csökkenhet az IQ-ja. Enyhe jódhiány esetén egész életen át gyakoribb a magas koleszterinszint és az érelmeszesedés.
Honnan juthatunk jódhoz?
Természetes forrás tekintetében, a legtöbb jódot a tengeri halak húsa, a kagyló, és a homár tartalmazza. Gyógyszertárakban kapható jódozott víz és jodid tabletta, amivel a jódhiányt kezelni lehet.
Vannak olyan ételek is, amelyek csökkentik a jód felszívódását a szervezetben. Ilyenek: a káposzta, brokkoli, karfiol, kelbimbó, fehérrépa, torma, de ezek sem golyvaképzők a szokásos mennyiségben fogyasztva.
Mivel a jódhiány golyvát okoz, hajlamossá tesz a göbös pajzsmirigybetegségek kialakulására, és a pajzsmirigy működését rontva a szervezet anyagcseréjét is negatívan befolyásolja, kívánatos a jódhiány megelőzése.
Kívánatos, hogy az emberek kizárólag jódozott sót fogyasszanak!
Fokozott jódszükséglet idején javasolt a leginkább jódhiány területeken élők plusz jóddal való ellátása, napi 100-200 mikrogramm mennyiségben. Fokozott jódbevitel szükséges például: várandósság és szoptatás idején, kamaszkorban, a változókor környékén, nehéz fizikai munka végzésekor, dohányzás, alkoholfogyasztás esetén.
Ha a strúma bizonyítottan jódhiány miatt alakul ki, az orvos jódpótlást javasol. Ez a kornak és nemnek megfelelő mennyiség bevitelét jelenti. Mivel csak igen kevés helyen végeznek az országban jódürítés-meghatározást, a jódhiányra a pajzsmirigy-hormonszintek arányából, a pajzsmirigy ultrahangos vizsgálatából, a pajzsmirigy-ellenes antitestek mennyiségéből és nem utolsósorban a lakóhely elhelyezkedéséből következtethetünk.
Amikor a jód szedése nem javasolt
- Pajzsmirigy-gyulladás
- Az autoimmun eredetű pajzsmirigygyulladásban adott jód fokozhatja a gyulladásos folyamat aktivitását, így ilyen betegekben a jód adása ellenjavallt. Erre a beteget gondozó orvos felhívja a figyelmet.
- Nem alkalmaznak jódkezelést göbös pajzsmirigybetegségben szenvedő betegeknél sem. Itt ugyanis lehetnek olyan göbök, amelyek hajlamosak önállóan működő területekké válni a pajzsmirigyen belül, és ezt a folyamatot indíthatja be a jódkezelés.
A túlzott jódfogyasztást ugyanakkor mindenkinek érdemes elkerülnie, mivel az az arra fogékonyaknál ki is válthatja a pajzsmirigy gyulladását vagy túlműködését.
AZ ÉLELMISZER, AMIBŐL 1 GRAMM ANNYI JÓDOT TARTALMAZ, MINT 20 JÓDTABLETTA
Békeidőben nélkülözhetetlen, megnövekedett radioaktív sugárterhelés esetén pedig életbevágó a jód, amit a szervezet nem tud maga előállítani, így többek között élelmiszerekkel kell bejuttatni.
A jód a halogének csoportjába tartozó kémiai elem, a szervezet nem képes előállítani, viszont nagy szüksége van rá: a pajzsmirigy a két hormonjának (tiroxin, trijód-tironin) termeléséhez veszi fel a vérből. Az említett két hormon az ember gyakorlatilag minden porcikájára hatással van: serkenti a növekedést, fokozza az anyagcserét, befolyásolja a testhőmérsékletet, a beszédet, a mozgást, a testsúlyt, a hangulatot.
Bár nélkülözhetetlen a mindennapokban, a jódra inkább az 1986-os ukrajnai (Csernobil) és a 2011-es japán (Fukushima) atomerőmű-balesetekhez hasonló katasztrófák idején irányul nagy figyelem. Ennek oka, hogy
A SUGÁRFERTŐZÖTT TERÜLETEKEN TARTÓZKODÓ SZEMÉLYEKNEK A SUGÁRBETEGSÉGEK KIALAKULÁSÁT MEGELŐZENDŐ „JÓDTABLETTÁT” ADNAK.
A jódtabletta, hivatalos nevén a kálium-jodid, vagy jodid só a pajzsmirigyet védi. Az atomerőművekben használt urán maghasadásakor I-131 jód izotóp keletkezik, ami nukleáris baleseteknél a levegőbe kerülhet. Ha ez az aktív jód a szervezetben, egészen pontosan a pajzsmirigyben felgyűlik, az daganatos megbetegedéshez vezethet. Az inaktív, nem sugárzó jódot tartalmazó tablettákkal tulajdonképpen telítik a pajzsmirigyet, vagyis azt érik el, hogy ne jusson hely az aktív jódnak. Napi 100-130 milligramm jód tartalmú kálium-jodid tabletta szedése nagyjából elegendő a pajzsmirigy telítéséhez. Mivel az I-131 felezési ideje rövid (8 nap), a tabletta szedését pár hét után abba lehet hagyni.
Az ajánlott jódmennyiség egyébként 150-200 mikrogramm naponta (a mikrogramm a gramm milliomod része). Kiegyensúlyozott táplálkozással a nyugati országok lakói 100 mikrogramm körüli jódot visznek be a szervezetükbe, a hasznosulást azonban ronthatja az elfogyasztott klórozott víz.
EZ IS AZ OKA ANNAK, HOGY A VILÁGBAN HÁROM EMBERBŐL EGY JÓDHIÁNYBAN SZENVED. Pajzsmirigy-betegségben szenvedőknél gyógyszeres jódpótlás lehet a megoldás, várandósok és szoptató kismamák esetében a jódpótlás feltétlenül szükséges. A nem extrém esetekben viszont a jódhiány megelőzésére, a jód pótlására nem gyógyszer formájában kerül sor, hanem magas jódtartalmú ételek segítségével. 9 olyan élelmiszert népszerűsítenek világszerte, amelyek kimagasló jódtartalmuk miatt alkalmasak ennek a feladatnak az ellátására.
Magas jódtartalmú élelmiszerek:
- Tengeri moszatok: a legkisebb jódtartalmú szárított algákból már egy 1 gramm is fedezi a napi jódszükséglet 10 százalékát.
- AZ ABSZOLÚT REKORDER A SZÁRÍTOTT KOMBU ALGA, EBBŐL 1 GRAMMAL BEVISSZÜK A NAPI SZÜKSÉGLET (ÉS EGY JÓDTABLETTA) HÚSSZOROSÁT!
- Tőkehal: 100 gramm tőkehal a napi jódszükségletünk 75 százalékát fedezi.
- Natúr joghurt: ha 2 dobozzal eszünk belőle, aznap már nincs több gondunk a jódra.
- Jódozott só: egy fél teáskanálnyi, vagyis 3 gramm jódozott só, szintén fedezi a napi szükségletet.
- Garnélarák: 100 gramm a napi jódszükséglet közel 30 százalékát fedezi.
- Tyúktojás: egy nagyobb belőle 16 százalék jódot biztosít, tehát a 6 tojásos rántotta éppen elég.
- Tonhal: 100 gramm belőle a napi jód 13 százalékát biztosítja.
- Aszaltszilva: 5 szemmel a napi jódszükséglet 10 százalékát fedezhetjük.
- Holdbab, limabab, gesztenyebab: mindegyik ugyanaz a Dél-Amerikában őshonos babfajta, egy csésze főzött bab, a napi jódszükséget 10 százalékát fedezi.
FIGYELEM! Bár a vizelettel a felesleges mennyiség távozik, a jód túladagolható, a napi ajánlott mennyiség harmincszorosánál a pajzsmirigy túlműködése léphet fel, ami akár gyulladáshoz is vezethet. Az arra érzékenyeknek még alacsonyabb a küszöb, mivel náluk már napi 500 mikrogramm (az ajánlott adag 2-3-szorosa) fölött hosszútávon működési zavarok jelentkezhetnek.
A lényeg tehát, hogy ne vigyük túlzásba:
A jód szükséges az emberi szervezet számára, de csak korlátozott mennyiségben!
