Remélhetőleg már túl vagyunk a nehezén. Fellélegezhetünk. Vagy inkább sóhajtunk, s felmérjük kertünk állapotát: mit tett tönkre menthetetlenül a hosszantartó perzselő forróság, mi pótolható, az enyhülő melegben. Mielőtt elvenné a kedvünket a folytatástól a kánikula, figyeljünk inkább a tanulságokra, amelyek azt körvonalazzák, mire kell ügyelnünk a jövőben.
A fontosabb zöldségfélék vízigénye
Számtalanszor írtunk már az öntözőkutak nélkülözhetetlenségéről. Sokan betemették, vagy egyszerűen használaton kívül hagyták – remélhetőleg csak – mostanáig ezeket a régi, de rendkívül fontos és hasznos vízforrásokat. Igaz, nem kevés helyen gond volt – több évtizeden keresztül – a kutak vizének minőségével. Nemhogy ivásra, öntözésre is alkalmatlan volt, a talajvizek szennyezettsége miatt. De az is tény, hogy kevesen vették a fáradságot, hogy megvizsgáltassák a járásban lévő higiéniai állomáson (ahol minden évben van legalább egyetlen nap, amikor ingyenes a kutak vizének vizsgálata.)
Induljunk ki abból, hogy ilyen és ehhez hasonló nyarakon a jó, ki nem apadó, vízér fölött vert vagy ásott kút nélkülözhetetlen az áztató öntözéshez. És a korszerű, csepegtető öntözést biztosító berendezés is az, csatlakozzon akár az öntözőkútra, akár a közelben lévő patakra (ha abból nem száradt még ki a víz).
A felületi öntözés csak néhány zöldségféle öntözésére alkalmas. A mostani perzselő kánikula éppen azokat a kerteket viselte meg a legjobban, ahol csupán ezt alkalmazták.
A gumósok – karalábé, gumós zeller, burgonya – fejlődése számára nélkülözhetetlen az egyenletes, megfelelő talajnedvesség. Ennek hiányában fásság lép fel, illetve megáll a fejlődésük.
Ahol a vártnál korábban leszáradt a burgonya szára, ott nemigen van már mire várni, fel kell szedni a silányabb, apróbb termést is. A karalábé, ha fássá vált, talán takarmánynak még jó lehet, de fogyasztásra alkalmatlan. A gumós zeller öntözését – mivel a vegetációs ideje tovább tart – még pótolhatjuk. Alapos áztató öntözéssel, ha megkésve is, de folytatódhat a gumók fejlődése, növekedése. Ha leszáradtak a legalsó levelek, óvatosan letörhetjük ezeket.
A gyökérzöldségek – főleg a sárgarépa – ott repedt meg, ahol túl hideg vízzel öntözték, amikor még nagy volt a kánikula). Át kell nézni a sorokat, s a hibás, korcs, deformálódott példányokat fel kell szedni (előtte alaposan be kell áztatni a talajt), az épek körül el kell egyengetni a földet. Őszig még szépen fejlődhetnek a ritkább sorok. A petrezselyem, ha nem száradt ki teljesen, még magához térhet. A leszáradt levélzetet óvatosan el lehet távolítani róla.
De érdemesebb újravetéssel próbálkozni, ha beköszöntenek az esőt hozó napok, a most elvetett gyökérpetrezselyem a tél beálltáig egészségesebbre, szebbre nőhet, mint a nyáron megnyomorodott, korai vetemények.
A cékla, a karórépa, a fekete retek, ha végre enyhébb időjárás köszönt ránk, s áztató öntözéssel megkapja a kellő vízmennyiséget, még behozhatja a lemaradást.
A levélzöldségek (salátafélék, mángold) csak ott fejlődtek megfelelően, ahol egész nyáron szakszerűen gondoskodtak róluk. Tehát, ha nemcsak öntözték, hanem a kártevőktől is megvédték ezeket. Ahol erre nem volt mód, vagy készség, ott most lehetőleg gyorsan össze kell gyűjteni és a komposztra hordani az elszáradt levélmaradványokat. A spenót, sóska legnagyobb levelei sok kertben elfonnyadtak, leszáradtak. Ezeket gereblyével, vagy kézzel szedjük le, s vigyük a komposztba. Ha a tövek élnek, nem száradtak ki gyökerestől, néhány nap alatt magukhoz térhetnek. Ha nem – kénytelenek leszünk új vetéssel próbálkozni.
A termést nevelő zöldségfélék – paradicsom, paprika, uborka – folyamatosan teremnek. Sokan dicsérik az idei paradicsomot, ritkán ilyen finom, édes a termés. A paprikát termesztők – akik értik a módját -, a kisebb hozamokra panaszkodnak. Sok virágot „elrúgtak” a tövek, nehéz volt egyensúlyt teremteni a rekkenő kánikula, az öntözővíz hőfoka, meg a tövek vízigénye között. De még tart a termő időszak, lehet, hogy a szeptember még behozza a lemaradást.
A hüvelyesek – ha korán ültették őket, még időben megérlelték a termésüket. A nyári ültetések, öntözéssel, szintén termőre fordulhatnak (ha nem rúgták le a virágaikat). A már betakarított szárazbabot alaposan vizsgáljuk meg, nem telepedett-e belé a zsizsik. Az étkezésre szánt mennyiséget sütőben fertőtleníthetjük, a vetésre félretettet pedig a mélyhűtőben tarthatjuk.
A hagymafélék a legtöbb kertben még a legnagyobb melegek előtt beértek. A fokhagyma és a vöröshagyma szellős helyen – eresz alatt, padláson – várja a zordabb napokat. A metélőhagyma, ha levélzete nagy része leszáradt is, szívós, erős gyökérzetének köszönhetően túlélte a kánikulát. Metsszük vissza a zöld részekig, sűrűn kihajt ismét. A póréhagyma – ha a töveket földdel takartuk, ahogyan kell, s megfelelően öntöztük is, él és nődögél. Folytassuk a töltögetését, az öntözését.
A káposztafélék közül a brokkoli, a bimbóskel, kínai kel a leginkább vízigényes.
Természetesen, a nyár folyamán vetett, vagy ültetett zöldségfélék (ha nem tette tönkre a kánikula), rendszeres öntözést igényelnek továbbra is.
