Januártól változik a szülői nyugdíjbónusz, sőt, a 13. nyugdíjnak nevezett „támogatás” is!
Ahogyan sokszor, az utóbbi időszakban, megint élhetünk a szójátékkal, hogy „egy biztos – itt minden – bizonytalan! „
„Rossz hír minden idős embernek. A Szociális Biztosító idén már nem tud teljes összegű 13. nyugdíjt kifizetni, aminek összege megegyezne az átlagnyugdíjéval. Ugyanis már megkezdődött az előző kormány által meghatározott összegek szerint a 13. nyugdíjak folyósítása” – jelentette be ma a munkaügyi miniszter.
Hogy is van ez? Hiszen már elkezdték kifizetni! Vannak, akik már meg is kapták. Azoktól talán visszaveszik?
„Ráadásul jövő évtől jelenlegi formájában megszüntetik a szülői nyugdíjbónuszt. Utána csak a befizetett jövedelemadójuk egy részével segíthetik nyugdíjas szülőiket a munkavállaló gyerekeik” – jelentette be november 7-i sajtótájékoztatóján Erik Tomáš (Hlas) munka-, szociális és családügyi miniszter.
„A szakmai közvélemény részéről óriási a nyomás, hogy szüntessük meg a szülői nyugdíjat, de az bekerült az alkotmányba, ezért mi nem tudjuk megszüntetni, és nem is akarjuk” – jelentette ki , illetve „be”.
Megjegyzem, én nem is igen hittem benne, hogy ez így megmarad. Annyi fintort, fanyalgó véleményt váltott ki, amikor elkezdték kifizetni…
Mint a miniszter mondta, az alkotmány alapján két lehetőség van: vagy a befizetett járulékokból, vagy a jövedelemadójukból támogathatják szülőiket a munkavállaló gyerekeik. „Mi úgy döntöttünk, hogy a második változat lép életbe. Konkrétan a már jól ismert 2 százalékos adófelajánlással lehet majd támogatni a szülőket. Ezt a döntést hoztuk” – folytatta a miniszter. A változásnak a tervek szerint a jövő év elejétől kellene életbe lépnie.
„Kellene…” ezek a feltételes módban tett ki-vagy bejelentések már első látásra, hallásra, olvasásra elbizonytalanítják az amúgy is minden változástól eleve kétségek félelmébe taszított, kiszolgáltatott és önmagukért tenni már nemigen tudó öregeket.
Michal Kotian, a Szlovákiai Nyugdíjas Egységszervezet elnöke kijelentette, a jelenlegi szülői nyugdíjbónusz nem igazságos, mivel sok nyugdíjas nem jogosult rá, míg a 13. nyugdíjra mindenki. „Azok a szülők ebből a nyugdíjbónuszból nem kapnak semmit, akiknek a gyerekei 620 eurónál kevesebbet keresnek” – mutatott rá Kotian. Hozzátette, azok a szülők sem jutnak ilyen kiegészítéshez, akiknek a gyereke külföldön dolgozik.
A (tasr) frissen betálalt híre nem éppen átgondolt döntésről árulkodik, inkább a háttérben kezüket dörzsölő cinikusokat juttatja a bónusznak eddig örvendezők eszébe, akiknek nem jutott ebből a „csemegéből”, mert vagy külföldön élnek a gyermekeik – vagy nincsenek is utódaik…
Ha az emlékezetünk még valamelyest működik, s nem vagyunk olyan feledékenyek, mint az ifjabb, hatalmat egymás kezéből kapkodó politikusaink szeretnék, felidézhetünk több, adjunk, mégsem adjunk, többet, vagy inkább kevesebbet vitát, bejelentést, döntést – nevezzük, ahogy akarjuk: a lényeg, hogy sajnos, még mindig túl sokan vagyunk, még a Covid sem vitt el közülünk annyit, mint amennyi könnyített volna az állam háztartásának terhén.
A társadalom – az ország, az állam, illetve kormányok – erkölcsi bizonyítványa, hogyan gondoskodik a legidősebbekről. Én, ma, 2023. novemberében, 84 évesen ott tartok, hogy nem értek egyet a költővel: Szabó Lőrinc egykor naiv bizakodással ezt írta: „mert hiszek benned, jóság, türelem/ hiszek benned isteni értelem -/ hiszek benned, szabadság, szeretet,/ s hiszem, hogy győztök, tiszta fegyverek.”
Nem hiszem, hogy vannak tiszta fegyverek. És nem hiszem, hogy van még jóság, szeretet.„
Nem hallok tiszta szívű, értelmű, szándékú tudósokat, emberséges emberként becsülhető személyiségeket határozottan megszólalni, tiltakozni. Az emberi vagy isteni értelem hallgat, meglapul. Talán suttog?
Kitől várjuk, hogy velünk törődjenek? Kik az „illetékesek”?
Nincs nevük, nincs lelkiismeretük. Csak hatalmuk van. Hát miért éppen értünk tegyenek valamit?
H. Mészáros Erzsébet
