A levendula félcserje, leginkább nyugtató hatású, kedélyjavító tulajdonsággal bíró gyógynövény. Igaz, hogy nincsenek kártevői, talajigénye szerény, azonban szabadföldre, napfényre van szüksége ahhoz, hogy fejlődjön. Igen intenzív hatóanyagai, illóolajai is csak a természetes körülmények között alakulnak ki.
Ha eddig nem ültették ki, vagy netán a szobában tartották, akkor sürgősen keressenek számára helyet a kertben (legjobban a szőlő közelében fejlődik), talán még megmenthető. Ha magához tér, ősszel vissza kell metszeni, s takarással védeni a fagyoktól.
Viszont, ha a gyökérzete már kezdett elszáradni, akkor legalább az ágacskáiból próbáljanak meg dugványokat nyerni. Nem biztos, hogy sikerül, mivel a dugványokat is csak egészséges tőről érdemes előállítani. Ha mégis, ezek még a tél beállta előtt meggyökeresednek. Fagymentes helyen kiteleltethetők, s tavasszal szét lehet ültetni.
A levendula szép formájának megőrzése érdekében rendszeres metszésre van szükség. Tavasszal és ősszel is vágd vissza az elhalt virágokat és a növény alacsonyabb részeit. A metszés nem csak az esztétikai szempontból fontos, de serkenti az új hajtások növekedését is.
Nevelése cserépben
Ha kint cserépben vagy balkonládában szeretné nevelni, semmi akadálya, de válasszon nagyobb edényt, hogy nyáron ne kelljen sokat öntözni a növényt, illetve, hogy télen ne fagyjon át olyan könnyen a föld.
A virágföldhöz keverjen homokot és kavicsot is (3 rész virágföld – 1 rész homok – 1 rész kavics), hogy biztosítsa az ültető közeg jó vízáteresztő képességét.
A cserépben hamar kiszárad a föld, ezért a cserepes levendulának nagyobb a vízigénye mint a kertben nevelt társainak. Ezért locsolja rendszeresen. Öntözése során figyeljen arra, hogy a táljában ne álljon a víz. És mindig várja meg, hogy a földje kiszáradjon, mielőtt vizet adna neki.
