Mielőtt az őszi ásáshoz hozzálátnánk, már tudnunk kell, milyen kertünk talajának minősége, állapota. A tápanyag pótlásáról is attól függően gondoskodunk, mennyire merültek ki a készletek, s hogy az ősz folyamán, tavasszal, mit akarunk benne termeszteni. Már a betakarítás során kiderül az is, vannak-e talajkártevők a földben, illetve, kertünk melyik részében van belőlük veszedelmesen sok. Minden talajkártevőt el kell pusztítani. Ez lehet kövér cserebogárpajor, barnás drótféreg, sötétszürke mocskospajor és barnás bábja, a lószúnyogok lárvája, ezerlábúak.
A cserebogárpajorok a lemezcsápúak (Lamellicornia) családjába tartozó, jól repülő cserebogarak (Melolonthiade) imágói. A nőstények 20-30 cm mélyen a talajba rakják csomókban a tojásaikat. Ezekből lárvák, ún. pajorok fejlődnek. Három évig élnek itt, egyre nagyobbak és kövérebbek lesznek, elérhetik a 4-6 cm-t is. Az utolsó évben bebábozódnak és bogár alakban húzódnak a talaj mélyére áttelelni. Tavasszal óriási károkat okozhatnak az erdei fákat, gyümölcsfákat tarra rághatják.
A drótféreg a fajokban gazdag pattanóbogarak (Elateriade) lárvája. E lárvák teste hosszúra nyúlt, hengeres, vagy lapított, kemény, sárgás, vagy barnás. Hat rövid lábuk van. Mindenevők, gyökereket, gyökereket pusztítanak, tetemes károkat okozhatnak. Lárvaállapotuk több évig tarthat, élénk bábjuk azonban csak rövid ideig pihen.
A mocskospajor a vetési bagolylepke (Scotia segetum – Agrotis segetis) lárvája. A lepke a gyomokra rakja le a petéit, s a fiatal hernyók ott kezdenek táplálkozni. Ha elpusztítják a gyomokat, a kultúrnövényekre mennek át. Az idősebb hernyók nappal összegömbölyödve meghúzódnak a növények tövében, sekélyen a talajfelszín alatt, éjszaka a gyökérnyakat és a leveleket rágják. Akár 5 cm-esre is megnőhetnek. A piros-barna bábok közvetlenül a talaj felszíne alatt találhatók.
Az ezerlábúak (Chilognata), mint ízeltlábúak, nem tartoznak a rovarokhoz. Kedvelik a nedvességet, nappal észrevétlenek maradnak. Némelyik faj, bomló növényi részeken él, vagy kártevő rovarokkal táplálkozik, ezáltal hasznos. A többi viszont, zsenge növényi részeket, gyökereket, csíranövényt rág, répába, szamócába befúródik, ezáltal jelentős járt okoz. El kell tehát pusztítani.
A lószúnyogok (Tipulidae) a fonalascsápúak nemzetségében, a jelenlegi kétszárnyúak (Diptera) sorában a legősibb alakok. A talajba vagy a vízbe rakott peték hosszúkásak, fekete színűek. A lárvák között a vízben szabadon élő alakoktól a talajban áskálódó fajokon keresztül az aknázó életmódúakig, mindenféle típust találhatunk. A talajban a gyökereket, a felszínen a leveleket rágják, az aknázók a növényekbe fúródva károsíthatnak. Talajfertőtlenítő szerek alkalmazására van szükség ellenük. Egyszerű módszer a mészpor kiszórása. Ott alkalmazható, ahol a talaj savanyúságának csökkenése a termesztési elképzelésekkel nincs ellentétben.
A fonálférgek (Nematoidea), vagyis a nematódák a hengeresférgek törzsének egyik osztálya. A legkisebb mikroszkopikus nagyságrendűek. Konyhakertben a burgonya, sárgarépa, hagymafélék, uborka hajszálgyökerein élősködnek. Nematocidokkal, fonálféreg-ölő szerekkel védekezhetünk, vagy kontakt-hatású növényvédő szerekkel, amelyek a növényekbe felszívódva pusztítják el ezeket a szabad szemmel nem is látható kártevőket. Természetes ellenségük a Tagetas, vagyis a büdöske. Ahol ez nő, ott nem marad a talajban fonálféreg. Vannak olyan zöldtrágya-növények, (a fehér mustár, az olajretek, a német „Pegletta”) amelyek csökkentik a fonálférgek kártételét, elősegítik a talaj fertőtlenítését is.
A vastagorrú ormányosokat (Otiorrhynchus) a mérsékelt égövben számos faj képviseli. Nálunk a hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici) bizonyul a szőlő és a gyümölcsösök legveszélyesebb kártevőjének. Lárvái fehérek, alig 1 cm-esek. Fejük sötétszínű, testük fehér, kifli-szerűen görbülő. A szamóca, a szőlő, a gyümölcsfa csemeték gyökerét pusztítják. A piroslábú, vastagorrú ormányos (Otiorrhynchus niger) petéit a fenyőfák tövébe rakja. Lárvái a talajba jutva azonnal rágni kezdik a gyökereket.
Korszerű védelmet kínál ellenük az entomopatogén nematódáknak (a rovarok parazitáinak) alkalmazása. A „Heterorhabditis”-t a használati utasítás szerint, esővízbe keverve, a lárvákkal fertőzött talajba, a fák, növények tövéhez kell öntözni, s ügyelni, hogy a talaj a nedvességét meghatározott ideig megőrizze. (Közben a rovarparaziták a lárvák testébe jutva ott elszaporodnak és felfalják a gazdarovarokat.) Érdemes odafigyelni erre a módszerre, mivel a környezetbarát biológiai növényvédelem fontos eszköze lesz a jövőben.
