Émile Verhaeren
Olyan szép szavakat…
Olyan szép szavakat mondtál nemrég az este,
hogy a sok-sok virág, amely felénk hajolt,
szerelmes lett belénk, s kettőnk arcát keresve
közülük hirtelen egy az ölünkbe hullt.
Nincs messze az idő, mondtad, mikor az élet,
mint a gyümölcs, amely túlérett már, lehull:
s hogy zeng majd a harang, értem kondulva s érted,
s hogy szeretjük egymást, ha majd bealkonyul.
Körülölelt puhán hangod hulláma ringva,
s forró szíved olyan nyugodtan lüktetett,
s nem féltem volna már, ha látom ott kinyílva
a kanyargó utat, mely sírunkhoz vezet.
(Szegzárdy-Csengery József fordítása)
Émile Verhaeren
(Sint-Amands, Antwerpen tartomány, 1855. május 21. – Rouen, 1916. november 27.) flamand származású francia nyelven író belga költő, és drámaíró. Többen fordították magyarra verseit, köztük József Attila is. Hatását tekintve sokan Victor Hugóhoz mérték.
