A fűtött fóliák alatt, üvegházakban, verandákon már javában folyik a veteményezés, a palánták nevelése. Ez a legfontosabb munka. Az egészséges palánta olyan, mint az épülő ház alapja. Ettől függ, mivé válik, mi lesz belőle. Saját kárán tanulja meg a kertészkedő, melyik fajta való a kertjébe. Mert hiába dicsérte a rokon, milyen csodálatosan termett a paradicsomja – a falu másik végén, a déli fekvésű kertben. Az ő árnyékosabb, keleti fekvésű kertjében ugyanaz a fajta, ugyanaz a palánta nem adott bő termést, sőt, be sem értek az óriási paradicsomok.
De ez tulajdonképpen a kertészkedés ábécéje, saját kertünk, földünk adottságainak alapos ismerete.
A fűtött fóliasátorban, a sűrű hónapos retek vetését lehetőleg szikleveles korban ritkítsuk. A felesleges növényeket ne húzzuk ki, csak csípjük le talajszinten.
Készüljünk a második szakaszba kerülő salátauborka vetésére, csíráztassuk a magvakat. Fertőtlenített melegágyi földdel 0,5 cm takarjuk, alaposan öntözzük be. Előcsíráztatásra a szaporító ládába helyezett nedves fűrészporba, vagy homokba, 3 cm sor-és tőtávolságra, 0,5 – 1 cm mélyen nyomkodjuk be a magokat. A későbbi vetésű paprika palántáit tápkockába, 8-10 cm-es cserépbe tűzdeljük át. Mivel drága a vetőmag, pontosan számoljunk, ne pazaroljunk. A szabadföldi termesztésre szánt paradicsomfajtákból vessünk (15 gramm/négyzetméter) mennyiségű magot. A korábbi vetéseket tűzdeljük át 7 cm-es tápkockákba. A szabadföldi paradicsom szikleveles palántái nappal 14-18 C fok, éjszaka 11-18 C fokos meleget igényelnek. Kezdjük el a nyári fogyasztásra, betakarításra szánt zeller palántáinak nevelését. Az aprócska magokból 0,5-1 gramm elegendő egy négyzetméterre (ebből 1000 palántára számíthatunk). A jól előkészített talajra egyenletesen szórjuk szét a magokat, vékonyan takarjuk, majd finom porlasztó öntözéssel nedvesítsük – még zsenge kelését is. A karfiol palántáit is tűzdelhetjük 5-7 cm-es tápkockákba. Tűzdelés nélküli nevelésre most vessünk rövid tenyészidejű karfiolfajtákat. Négyzetméterenként 3-4 gramm vetőmag szükséges belőlük.
A januárban vetett fejeskáposzta palántáit tűzdeljük át 5×5 cm-es (vagy 6×6, illetve 8×8 cm-es tápkockákba.) A tápkocákat alaposan öntözzük be, s később se engedjük kiszáradni. Hasonlóan tűzdeljük a vöröskáposzta és a kelkáposzta palántáit is. A korai kiültetésű fejessalátát is elvethetjük a fűtött palántanevelő helyiségben. Négyzetméterenként 1,5-2 gramm szükséges belőle. Vetéstől a kelésig 16-20 C fokos meleget igényel. Kelés után nappal 8-12 C fok, éjszaka 6-7 C fok elegendő neki.
Ha a meleg időszakot váratlanul (már a tavasz felé közeledő időszakban) rendkívüli hideg váltaná fel, a palánták fejlődését ne alacsonyabb hőmérséklettel, hanem vízelvonással hátráltassuk. A hidegen tartott palánták ugyanis a kiültetés után magszárba szöknek.
