A bőség zavara fogadja az embert, ha bemegy a vetőmagboltba. Melyiket válasszuk? A legújabb, a legnagyobb hozammal kecsegtető zöldségfajták. Korszerű kiszerelés, csávázással, sőt előcsíráztatással kezelt magok. Az igazi kertész kíváncsi, kísérletezni is szeret, s büszke arra is, ha környezetében valami különlegeset tud felmutatni. Őket nem kell félteni. Tudják, mennyi a hasznos, az érdekes, a szükséges. A petrezselyemből minden esetre venni kell, ha már olyan sok gond volt vele az elmúlt esztendőkben. Vagy ki sem kelt az esős, hideg tavaszban, vagy kiégette a nap. Hátha az előcsíráztatott jobban beválik.
A paradicsommal azonban nem jó kísérletezni, ha nem feltétlenül muszáj. A sokféle nemesítés, keresztezés valahogy „elvette” az ízét. A régebbi, szabadföldi fajták, amelyeket a napsugár érlel, nem a fólia alatti meleg, azok idézik fel a hazai paradicsom valódi zamatát. Ilyenkor, télen, koratavasszal, amikor a külföldről behozott, „kínjukban” érlelődőket megkóstoljuk, érezzük ezt a különbséget a legjobban.
A fokhagyma, a vöröshagyma is „megszelídült” napjainkra. Sem íze, sem bűze. Hát, aki így szereti, az válassza a szag nélküli fokhagymát, a csípésmentes vöröshagymát. De ha a baktériumölő, fertőtlenítő tulajdonságaik miatt is fogyasztjuk, akkor maradjunk a régi, természetes fajtáknál. És telepítsünk kertünk bokrai, cserjéi alá erdei medvehagymát!
A paprikának, szerencsére, megvan a családi, termesztési hagyománya szinte minden házban. Ha csípős, ha lecsónak való, ha eltevésre szánt. Ezeken nemigen kellene változtatni.
Amire érdemes odafigyelni, az a brokkoli.
Sokkal értékesebb, s ízletesebb is, mint a karfiol. És a sokféle salátarépa. De erről már írtunk. A káposztamagok kiválasztásánál legyünk különösen körültekintőek: a hazai fajták (vékonyabb levelek, finomabb rostszerkezet) alkalmasak a hagyományos káposztaételek készítésére, és elsősorban savanyításra. A külföldi, nagy, fehér, tömör fejeket (vastag levelek, erősebb rostok) fejlesztő fajták mutatósabbak lehetnek ugyan, azonban étkezési igényeinknek nemigen felelnek meg.
Az eltevési uborkák sorában nagyon kínálják a peronoszpórával szemben ellenálló, vastagabb, simább, fényesebb héjú új fajtákat. Ezek azonban tejsavas erjesztéssel való eltevésre kevésbé alkalmasak, mint a rücskös, hagyományos fajták.
Csupán emlékeztetőül szolgál a felsorolás. Biztosan vannak pro és kontra példák, amelyeket a tapasztalat kínál. És e tapasztalatokat bárki megoszthatja olvasóinkkal, ha ideje és kedve van hozzá, hogy megírja.
