Közel már a szünidő. És egyre kevesebb szülő, nagyszülő engedi a család óvodás, kisiskolás gyerekét a zöldségágyások, gyümölcsfák közé. Esetleg csak nézelődni, sétálni, felnőtt felügyelete mellett. Amíg a papa öntöz, a mama kapál, küldik a hűs szobába, tévét nézni. Pedig a gyerek olyan örömmel segítene! A kiskapával, öntözőkannával a gyerekek szívesen utánozzák a felnőtteket. Neki is legyen saját kertje! Ültessünk vele virágot, babot. És kóstolgassuk a hüvelyéből kibontott cukorborsót. Húzzunk ki a földből néhány finom sárgarépát. Elég, ha a tömlőből ömlő vízzel lemossuk. Hadd harapjon bele! Sok fiatal, rohanásban élő szülő bele sem gondol, hogy tízéves gyermeke azért szorul fogszabályozóra, mert nem hagyta, hogy tejfoggal almába, sárgarépába harapjon. Hogy szeressen rágni. Reszelve kapja a gyümölcsöt, zöldséget iskolás koráig.
Legalább, akinek kertje van, az tanítsa meg már kicsi korában a gyermekét a friss ízek, az édes, a savanykás, a zamatosan kesernyés (málna, ribiszke, meggy, alma, répa, paradicsom, retek, paprika) szeretetére, élvezetére. Persze, türelem, játékosság is kell hozzá. Hogy élmény legyen a kertben járás, a gyümölcsszedés, a cukorborsó bontása. A cseresznyemag-köpő versenytől kezdve a bohócfejként díszített paradicsomig a gyerekek számára számtalan a lehetőség.
Ahol a díszkert is helyet kapott, vagy az udvart már befüvesítették, ott legyen egy búvóhelye, zöld sátra a kicsinyeknek is.
Csupán arra van szükség, hogy a szülők, nagyszülők is együtt tudjanak játszani, örülni a gyerekekkel. Ennyi jutalom, pihenés nekik is jár a szünidőben.
