Ha a fogyasztására szeretnénk rábeszélni a hagyományos, itthoni ízek kedvelőit, tulajdonképpen egészségjavító értékeivel kezdenénk. Mert éppen, ami az ízét illeti, kevésbé jellegzetes, mint a megszokott káposzta, vagy a kel. Inkább a saláta és a kel között helyezkedik el. De sokkal szelídebb, szinte jellegtelen, neutrális. Ezért is népszerű a korszerű nyugati konyhákban, ahol mártásokkal, salátaöntetekkel teszik egyénivé, vagy különlegessé, kedvelik, s fogyasztják éppen az ilyen, rostokban, s vitaminokban gazdag, nem túl erőteljes ízű zöldségféléket.
A kínai kel (Brassica pekinensis, fenti kép) Kelet-Ázsiából (Kína, Japán) került hozzánk, ahol már csaknem kétezer éve termesztik. Egyéves növény. Hőigényét tekintve érdekesen viselkedik. A hidegtűrő zöldségfélék közé tartozik. Kifejlett állapotban a gyengébb fagyokat is elviseli. Viszont magjai 20 C fok körüli hőmérsékleten csíráznak. Mivel tipikusan rövidnappalos növény, a hosszú nappalok hatására magszárba szökik. (Ha csak nem kifejezetten nyári termesztésre alkalmas fajtáról van szó.) Erősen tápanyagigényes, a legtöbb vizet igénylő zöldségfélék egyike.
Őszi termesztésre most kell elvetnünk, helyrevetéssel a magját. 35-40 cm-es sortávolságra, 30 cm-es tőtávolságban kis fészkekbe 3-4 magot teszünk. A legerősebb növényt hagyjuk meg. Gyors növekedésű.
Vannak lazább levelű fajták (Brassica chinensis) is, ezeknek viszont a mángoldhoz hasonló levélnyelük, értékes főzelék-alapanyag. A Japánból származó Nozaki lazán zárt fejet képez. Augusztusban vessük, korábbi vetés esetén felmagzik. A Hilton közepes nagyságú, hosszúkás, sárgászöld zárt fejet képez. Vegetációs ideje 90 nap. Télen, üvegházban, fólia alatt is biztonságosan termeszthető, ha fogyasztása iránt van igény.
Jó volna, ha többször szerepelne az étrendünkben, akár párolva (rostszerkezete finomabb, könnyebben emészthető, mint a káposztaféléké, nem is puffaszt), akár nyersen, saláták alapanyagaként. Hiszen zöldségfogyasztásunk még mindig csupán a fele a fejlett országok lakosaiénak.
