Ilyenkor, amikor az őszi betakarítást követően a legtöbb a zöldséghulladék, a bab- és kukoricaszár, a karfiol- és káposztalevél, az apróbb sárgarépa, burgonya, minden kertészkedőben megszólal az ősi gazda-lelkiismeret: mindenért kár, amit nem hasznosítunk, amit hagyunk kárba veszni.
Baromfi
Az utóbbi években valahogy „kiment a divatból” az állattartás, a kisállattenyésztés. Alig néhányan tartanak tyúkot. Csibét „készen” vesznek a keltetőből, de még inkább – utónevelésre – a csirketenyésztő telepekről. Kacsát még kevesebben nevelnek, tömnek házi fogyasztásra. Ha lehet, azt is készen veszik, csupán néhány hét házi tartásra, hizlalásra van szüksége, hogy pecsenye legyen belőle. A pulyka – elvétve – hathetes kora után kerül a falusi udvarokra, elkerített kertekbe, ketrecekbe. A gyöngytyúkot – pedig olyan az íze, mint a fácáné – inkább csak a tanyákon lakók becsülik. Igaz, nagy csavargó, de jó rovarpusztító is. Hangja pedig elűzi a ház közeléből a patkányt, egeret. És ma már megvan a módja a zártabb, falusi udvarokon tartásának is.
Tény, sok vesződséggel jár az állattartás. Gond és fáradság a takarmány beszerzése. A tápok megbízhatatlanok, a zöldtakarmány minőségében is csak akkor lehet bízni, ha valaki a saját telkén, kertjében gyűjti be. Másutt összeszedni azzal a kockázattal jár, hogy vegyszermaradványok, rovar- és gyomirtó-szerek kerültek rá, amelyektől elpusztulhat az aprójószág, vagy megbetegedhet a kecske, az egész házinyúl-tenyészet.
A szemestakarmány beszerzése sem olcsó. Aki még bérleti járandóságként kukoricát, búzát kap, annak egyszerűbb a dolga.
Azonban mindent összevetve nemcsak haszonnal, hanem bizonyos kényelmetlenség, tehát munkatöbblet vállalásával igazán érdemes a konyhakerthez legalább a házinyúl-tartást párosítani. Nemcsak a kerti hulladékot értékesíthetjük így gazdaságosan, hanem a legegészségesebb – minden kímélő étrendbe beilleszthető – hússal láthatjuk el családunkat.
Aszerint, hogy mi terem meg a ház körül, a kertben, s mivel bővülhet a vetemények sora, területe, mire van helyünk – mihez van kedvünk.
Nyúl
A nyúl a „legcsöndesebb”, legbékésebb háziállat. A többi mind hangosabb, s tartását, ellátását tekintve: igényesebb is. De például a kecske – ami a takarmányozását illeti – a legigénytelenebb, viszont a teje, feldolgozott tejtermékei egészségvédő és piaci értéküket tekintve a drágább gyógyszerek árával vetekednek. A pulyka tartása (ahol közel a pulykatenyésztő telep) hathetes kora után már nem annyira igényes, hogy három-öt darabot ne tudna még az is felnevelni, aki csak hobbiként foglalkozik vele. És valahol itt van a dolog lényege: ha szereti valaki a háziállatokat, hasznos hobbit választ, amikor a tartásukkal, tenyésztésükkel járó vesződségeket vállalja. Van, aki „élő fűnyíróként” vállalja a kecsketartást, vagy egy-két birka legelgetését – kertje jellegétől, nagyságától függően. Mások – az utóbbi évek csigainváziója ellen – a pekingi kacsát tartják. Mindenki tudja, ínyenc, ügyes csigapusztító. Hát – ki kell próbálni!
