Sorstársaim, Nyugdíjasok! Hatvan felett és hetvenen túl. Még mindig frissek, fiatalosak, vagy fáradtságukat, korukat sikerrel kendőzők. Megérdemelt pihenésüket élvezők. Megváltozott helyzetükbe, havi „fixükbe” megnyugvással vagy keserűséggel beletörődők. Magukat konokul edzők és minden betegségtől rettegők. Családjuk óvó körében élők, párjuk kezébe kapaszkodók. Magányossá vált temetőjárók, vagy csoportosulások együttérzésében szomorúságukat oldók. Tevékeny, dédunokát dajkáló kortalanok és búskomor, mindenkit kerülő koravének. Munkában, mások megsegítésében, éveik múlását észre sem vevők, életüknek örömet cselekvésben, alkotásban értelmet adók: észrevették, hogy rólunk már csak úgy mellékesen, kötelességszerűen esik egy-két szó a még megmaradt sajtó hasábjain?
E hiány pótlásának szándékával indul ez a portál. Hogy tudjunk egymásról, hogy a bennünket foglalkoztató kérdéseket föltehessük, hogy támaszt keressük és ösztönzést kapjunk egymás tapasztalataiból. Biztatást és reményt, hogy nem kell örömtelenül kifolynia ujjaink közül az időnek. Hogy jobban eligazodhassunk a bennünket foglalkoztató kérdésekben. És hogy értelmet adjunk a pihenés óráinak is. Hogy törődjünk egymással!
H. Mészáros Erzsébet