Kissé költői a cím, de csak azért, hogy az olvasó figyelmét felkeltse.
Arról van szó ugyanis, hogy manapság sokan szorítják a lehető legkisebb helyre, a pihenőkert végébe a zöldségest, a konyhakertet, hogy ne legyen szem előtt, hogy könnyen körbejárható legyen, s minél kevesebb vesződséggel teremjen benne annyi zöldség, amennyire a családnak szüksége van. Kitűnő megoldás – már többször ajánlottuk – magas ágyások létesítése.
De aki ezzel nem szívesen vesződik, az ácsoljon – ácsoltasson – össze magas állványokat, feszítsen ki a földben, s fent, a magasban jól rögzített, függőleges huzalokat. És nosza, cukorborsótól a különböző babfajtákig, meg a salátauborkáig sorra felfuttathatja a zöldségeket. Persze, azért tudni illik, hogy a salátauborkán képződő, alsó szakaszon lévő virágokat el kell távolítani, így segítve, minél magasabbra kússzon. A salátauborkának is számtalan fajtája van.
A nagyszemű babfajtákat is érdemes olyan szempontból kiválasztani, hogy 3-4 méterre kúsznak-e majd fel a huzalokon.
A paradicsomot, karók mellett, szintén „függőlegesen” termesztik időtlen idők óta. Ehhez a megfelelő, karózható fajtákat választják a kertészkedők.
Hát, most a felsoroltakon kívül még a cukkinit, a hokkaidót, a dinnyét is termeszthetik ilyen módszerrel, legalább nem futnak szét, nagy területet elfoglalva.
A lényeg azonban, hogy tápanyagokkal bőségesen ellátott legyen a talaj, s hogy a rendszeres öntözést megkapja.
Nyilvánvaló, hogy szélvédett helyen lehet csak ilyen „növényfüggönyöket” létesíteni, hogy meg ne tépázza, le ne szaggassa a szél.
