A szeder fajtájától függően, az ízletes fekete termések, először a felfelé növő fajtákon érnek. A termések kifejlődése idején megfelelő talajnedvességre van szükségük. A szedés végeztével a letermett vesszőket, mint a málnánál, le kell vágni. Nyers fogyasztásra a homoki szeder a legfontosabb faj.
Mivel a fiatal tőhajtásokon számtalan hosszú oldalhajtás fejlődik, s a lugas nehezen hozzáférhető, ajánlatos ezeket egy erős rügy felett, nedves helyeken, a 3-4. rügy felett visszavágni. Gyakori panasz, hogy a termések az érés idejére is pirosak, savanyúak maradnak. Ezt a károsodást a szederatka idézi elő, szívogatásával a beérést akadályozza. Az ilyen bogyókat ne használjuk fel, hanem vágjuk le és égessük el. Megelőző védekezés: nagyobb növénytávolság, elegendő fény, tavasszal permetezés. Akit zavarnak az ősi fajták tüskéi, válasszon a tüske nélküli málnaszeder fajtákból, nagyon elégedett lesz velük.
Mivel gazdag vitaminokban, vasban, magnéziumban, kitűnőek az élettani hatásai. Ivólének is finom, de mélyhűtőben tárolva tortákba, süteményekbe, joghurtokba is frissítő téli ínyencség.
A szeder növények egyetlen faja és része sem mérgező, gyümölcsüket fogyasztva pedig nagyon kellemes, kiváló antioxidáns források. Gyakori a fajok közötti kereszteződés és a keletkezett hibridek stabilizációja. A természetes erdők mennyiségének csökkenése, a gyakori tarvágások elősegítik a szeder fajok elszaporodását, a különböző génállományok keveredését.
A tüskementes fajták megjelenéséig sehol nem volt jelentős a szedertermesztés. Az 1920-as években elkezdődött fajtanemesítés első (szó szerint) kézzelfogható eredménye az 1938-ban Nagy-Britanniában létrehozott Merton Thornless. A további, főleg az Egyesült Államokban folytatott nemesítő munka alapját ez a tüskementes fajta és néhány további, Észak-Amerikában őshonos merev szárú faj keresztezése adta meg. A ma is népszerű Thornfree az 1960-as évek közepén jelent meg, ezt követte a Smoothstem, a Dirksen Thornless, a Black Satin, a Hull Thornless, a Chester Thornless, a Thornless Evergreen (örökzöld) és a Tayberry. Magyarországon a Thornfree a legelterjedtebb, sarjakról továbbszaporítva is megtartja tüskementességét. Az örökzöld Thornless Evergreen sarjai ismét tüskéssé válnak.
Termesztése
Napos, szélvédett fekvésben érzi magát a legjobban, aszályos nyáron öntözni szükséges. Mivel magasra nő, megfelelő erősségű támasztékot igényel. Szaporítani fejbujtással szokták. A beérett hajtás csúcsát földbe süllyesztett cserépbe hajlítják és földdel betakarva meggyökereztetik. A gyökeres dugványok ősszel, vagy a következő év tavaszán az anyahajtásról leválaszthatók és kiültethetők.
Termesztéséhez a tüskementes változatot részesítik előnyben. A növények között legalább 2–3 m távolság szükséges. Továbbá szükséges a rendszeres metszés, az oldalhajtások eltávolítása. Az aratás után az új hajtások számát növényenként 3-5-re csökkentik.
