Őshonos gyümölcsünk, a húsos som (Cornus mas), de sokan már a nevét sem ismerik. Bokra, vagy szívós fája, valamikor sok kert végében ott várta a téli csemegézésre érkező madarakat, koratavasszal a virágos vesszőjét megdézsmáló lányokat. Csonthéjas, fényesen piros, tojásdad alakú termése ilyenkor érik. Egy-egy városi piacon még néha kínálják a somot, amelyből teljesen éretten zamatos dzsem, félig éretten pedig pikánsan kellemes ízű befőtt, szárítva, télen, mint a csipkebogyóból, C-vitaminban gazdag tea készíthető. Ma már szakboltokban beszerezhető, konténerbe ültetve. Nemsokára itt van az őszi gyümölcsfa-ültetés ideje. Szerezzünk belőle legalább egy példányt. A könnyű, jó vízáteresztő talajokat kedveli. Mivel alig van kártevője, kevés gondot ad az ápolása. Türelmes kertészkedők ültessék az udvarukba, mivel lassú a növése. Viszont szépsége, hasznossága ráébreszt, miért kedvelték annyira elődeink.
A húsos som jellemzője, hogy nagyon korán virágzik; már február-márciusban aranysárga virágokat hoz. Erős fává nő, de sűrű bokorrá is nevelhető. A meszes talajt kedveli. A kicsi, sötétpiros termést hozó példányok a nagygyümölcsű, nemes fajták porzójaként szolgálnak.
Van sárga gyümölcsű, és körte formájú gyümölcsöt termő húsos som változat is. Az utóbbi az Őszi tűz nevet kapta felfedezőjétől, Schmidt Gábortól. Ismert fajtái a Jolico, Reichtragende Selektion, Titus, és a Devin. Magyorországi tájfajtái a Császlói, mely Szatmárban és a Nyírségben honos, és a Szadai (Szada község Gödöllő közelében található).
Szaporítása
Szaporítják dugványozással, bujtással, sarjak leválasztásával, szemzéssel. Magvetéssel is szaporítható, bár a mag csak a második évben kel ki, addig rétegezni kell.
A termesztésekor a sombokor alig igényel gondozást, legfeljebb idősebb korában ritkítani kell. Manapság a kertekben és a közparkokban főként díszcserjének ültetik, pedig a som igen értékes gyümölcsöt is terem, amelyből – különösen vadas húsok mellé való – kiváló lekvár készíthető. C-vitamin tartalma 200 mg/100g körül van, karotinban gazdag. Lekvár, szörp, dzsem, kompót, gyümölcsbor, pálinka készíthető belőle. Az éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. Borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, és vadhúsból készült ételekhez tálalják. Korábban a házikertekben gyakori növény volt, ma már háttérbe szorult.
