Amint elkezd szeretettel bánni a lábával, annak azonnal lesz hatása. A lábproblémák körülbelül harminc százaléka genetikai eredetű. A maradék kétharmadot azonban mindenki saját maga befolyásolhatja. Az első szabály: használja megfelelően a lábát a mindennapokban. Ez egy kis gyakorlást igényel. De ha egyszer elsajátította, hogyan helyes anatómiailag állni és járni, ez a tartás állandósul. Második szabály: mozogjon, mozogjon, mozogjon. Méghozzá jó cipőben vagy épp mezítláb, különböző felületeken, például gömbölyű, apróbb kavicson vagy füvön.
Ha már a cipőnél tartunk: aki ezen akar takarékoskodni, saját magának árt. A jó minőségű, lapos sarkú és kényelmes talpú cipők az ideálisak. A cipőnek jól kell illeszkednie is: ne legyen se túl kicsi, se túl nagy. Ez a kidörzsölődéstől és a vízhólyagoktól is véd.
„A cipőt rendszeresen kell váltani is. Aki mindig ugyanazt a cipőt hordja és gyakran jár aszfalton, annak mindig ugyanabba az állásba kényszerül a lába” – állítják a szakemberek. A láb ezenkívül meghálálja a friss levegőt, a rendszeres lábápolást, a masszázst és az egyszerű izomerősítő gyakorlatokat. „A testünk remek rendszer. Ha egy kicsit is gondoskodunk róla, hosszú ideig fog szolgálni minket.”
Amiről ritkán beszélünk: a körömápolás
Sajnos, nemcsak idős korban fordul elő – de akkor elég gyakran -, hogy az emberek jelentős többsége egyáltalán nem fordít figyelmet lábkörmei ápolására.
Nehéz lehajolni, még nehezebb elérni a körmöket, ügyetlen a kéz, nem megfelelő a körömcsíptető, az olló, könnyen belevághat a lábujjába az ember.
Alapjában véve az is gond, hogy kevés a pedikűrös, s még kevesebb a szakképzett, megbízható, jó pedikűrös. És az idős, vagy nehezen járó elaggott emberek csak akkor juthatnak el a pedikűröshöz, ha valaki oda viszi őket.
Előfordul, hogy van házhoz járó pedikűrös is – de az ritka, mint a fehér holló.
Ahogyan az előzőekben említettük, a lábunk az egyik leginkább igénybe vett testrészünk. Nyáron sokszor megkeményedik a bőr a talpunkon, felrepedezik a sarkunk, a lábbelitől tyúkszem keletkezik a lábujjakon, ráadásul a nem megfelelő eszközökkel lenyírt, kemény körmök sarka benő a körömágyba, a strandokon gombás fertőzést szedünk össze.
Ahogyan azt már említettük, legnagyobb akadálya a körmök ápolásának időskorban az, hogy nehezen érjük el – vagy el sem érjük – a saját lábujjainkat.
A körmök nőnek, benőnek, sajog tőlük a lábfej, sőt az egész lábszár.
Házilag csak óvatosan
Mégis – mit tehet az ember – amíg megoldást talál a gyógykozmetikus, az orvos, vagy egy segítőkész családtag által?
Egy lavór langyos víz, egy maréknyi fürdősóval, vagy nagy adag almaecettel. Megpuhítja a bőrt, a körmöket. Csakis alapos lábáztatást követően álljunk neki a z így megpuhítottkörmök „nyesésének”.
De – mindenképpen segítséget kell kérni, mert veszélyes lehet belevágni, beleszúrni az ollóval a lábujjba, a talp keményedéseibe. Különösen körültekintőnek kell lennie annak, aki cukorbajban szenved.
A körmöket nem kell „tövig” vágni, elég egyenesre. Úgy, hogy a sarkaknál ne nőhessenek be. Nem szükséges éles körömráspollyal, ollóheggyel kipiszkálni a körmök mellől az elhalt bőrrétegeket, elég letörölni papírvattával, papír zsebkendővel.
Ma már a családok döntő többsége rendelkezik személykocsival. Ahogyan az orvoshoz elviszik autóval az idős hozzátartozójukat, ugyanúgy felkereshetnek időnként pedikűröst, vagy gyógykozmetikust is. Sok komolyabb betegség, baj megelőzhető így, s az idős ember tovább megőrizheti önállóságát, járóképességét.
Addig is, amíg tájékozódnak, hol, hogyan található mindenki számára elfogadható megoldás, talán akad valaki a családtagok közül, aki vállalja a kényelmetlen feladatot. Már csak azért is, hogy a zokni, harisnya orrát ne lyukassza ki túl gyakran a szépmama vagy szépapa körme…
