Még előttünk a leghidegebb hónap, a február. De a tapasztalt kertészkedő már megtervezte az idei zöldségesét. Sőt, a vetőmagokat is beszerezte. Akinek módja van rá, már el is veteményezett az üvegházban, fűtött fóliában, hogy időben felnevelje a karalábé, a saláta, az uborka, a paprika és a paradicsom palántáit. Tavaszra várva kint még mindig szedhető a bimbóskel, hiszen alig volt kemény fagy, zavartalanul nőhettek, fejlődhettek a bimbói. Előfőzéssel elvehetjük édes ízét. A fodroskel leveleire ugyanez vonatkozik. A póréhagyma – úgy jó, ahogy van. A petrezselyem kint hagyott gyökerére elég egy laza takarás, s máris hajtani kezdenek illatos, zöld levelei.
A régebbi vetőmagokat tesztelés nélkül ne vessük el. Végezzünk vetéspróbát.
Először a dughagyma és a cukorborsó kerül majd a földbe. Minden évben elmondjuk, hogy az újhagyma akkor szokott magszárba szökni, ha a dughagyma hidegben telelt. Legalább egy hónapig tartsuk 20-24 C fokos melegben ültetés előtt. A cukorborsó legkorábbi fajtája minél korábban kerüljön a földbe. Készüljünk fel szakaszos, tíz naponkénti vetésére. Ezzel a módszerrel lesz elég időnk folyamatosan betakarítani és feldolgozni, illetve, a mélyhűtőbe adagolni.
A sóska és a paraj őszi ágyásait kissé tisztogassuk meg akkor is, ha még tél van, nehogy falevél, hulladék tapadjon rá a friss levelekre, s ott rothadjon, akadályozza a fejlődésben. A legjobb a gyékény- vagy nádtakaró, de egy-két nagyobb gally is megteszi, hogy a még most érkező hó ne tapadjon a növényekre, hanem lazán borítsa csak a veteményeket.
