Tűzfészkek a szervezetben
A gyulladások általában arra hívják fel figyelmünket, hogy testünk egy hibát igyekszik kijavítani, vagy kórokozók ellen küzd. Azonban ez a folyamat rosszul is alakulhat. A gyulladások nyomán kialakulhat reuma, szívinfarktus vagy akár rák is.
Az akut gyulladásos reakció testünk öngyógyító mechanizmusainak fontos alkotórésze. Általában sérülések vagy a sebbe jutó baktériumok váltják ki. Ezek az ingerek bonyolult folyamatokat indítanak el: a véren keresztül az immunrendszer sejtjei a gyulladás helyszínére érkeznek, hogy elpusztítsák a kórokozókat. Mediátor anyagok (közvetítők) segítenek abban, hogy a gyulladás helyének vér- és nyirokkeringése javuljon. Ezáltal a sérült testrész kellőképpen felmelegszik és kipirosodik. Ebben a fázisban gyakori a fájdalom is.
A gyulladás általában a gyógyulás normális folyamatának része. Akkor lesz veszélyes, ha idültté válik. A legfrissebb kutatási eredmények szerint a krónikus gyulladásos reakciók méregként hatnak szervezetünkre. Ugyanis ezek a lappangó tüzek a szervezetben kiváltó okai lehetnek a szív- és érrendszeri megbetegedésnek vagy a ráknak, esetleg a cukorbetegségnek, a gyomorfekélynek, a gyulladásos bélbetegségeknek, idegbetegségeknek, ízületi betegségeknek és az Alzheimer-kórnak.
A gyulladásos ízületi megbetegedések állandó, nagy „tűzfészkek”, amelyek más – életveszélyes – betegségek kialakulásával fenyegetnek. A duzzadt, gyulladt ízületek, az izomfájdalmak, hátfájdalmak, a nyálkatömlő-gyulladások, a köszvény, artrózis vagy fibromyalgia – mindezen kórképek gyűjtőneve „reuma”. A reumás megbetegedések között kb. 400 különböző kórképet tartunk számon.
Ezek közül leggyakoribb az artrózis (ízületi kopás), ami a reuma degeneratív formája. Ebben a betegségben a fájdalmakat és az ízület mozgásának korlátozottságát az érintett ízület (legtöbbször a csípő és a térd) porcának kopása okozza. Az arthritisz, vagy más néven krónikus poliarthritisz (= reumatoid arthritisz), ellenben az immunrendszer nem megfelelő működése miatt alakul ki. Az ízület belhártyája begyullad, az ízület megduzzad, pirossá válik és fáj. Ez vészjelzést ad a test védelmi rendszerének, amelynek sejtjei az ízülethez sietnek, hogy leküzdjék a behatoló kórokozókat, amelyek valójában nincsenek is jelen (autoimmun-folyamat). Tehát az immunsejtek tévesen a szervezet saját szöveteit támadják meg – ebben az esetben a csontokat és a porcot –, és az ízületben valóságos tűzfészket hoznak létre. A heves folyamat során az immunsejtek olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek további immunsejteket hívnak a helyszínre. Utóbbiak is gyulladásos mediátor anyagokat termelnek, így kialakul az ördögi kör, a gyulladás idültté válik.
A legbanálisabb sérülés is kiválthat krónikus gyulladásokat
A tünetekhez láz, fáradtság, étvágytalanság, súlyvesztés és/vagy éjszakai izzadás társulhat. A gyulladásos folyamat átterjedhet más szervekre is, megtámadhatja a szívet is, végső esetben szinte az egész szervezetre kiterjedhet. A meglehetősen összetett kórfolyamat gyakran munkaképtelenné teszi áldozatát. A gyulladásos reumában szenvedő páciensek fele a betegség első jelentkezésétől számított tíz év múlva már nem képes ellátni munkakörét. A szervezetben tomboló gyulladásos „tűzfészkek” nagyon jelentősen rontják a beteg életminőségét.
Először reuma, aztán szívinfarktus?
Az ízületi gyulladásban szenvedőknél a szívinfarktus vagy az agyvérzés kockázata jelentősen megnő. Akkor is, ha az érrendszert veszélyeztető, jellegzetes kockázati tényezők (magas vérnyomás, magas vérzsír-szintek) nem mutathatók ki a páciensnél. Ma már tudjuk, hogy az érrendszeri katasztrófákhoz vezető érfali károsodások kialakulásának köze van a krónikus gyulladásos „tűzfészkekhez”, valamint azt is, hogy a „klasszikus kockázati tényezők” (pl. magas koleszterinszint, magas vérnyomás, elhízás, dohányzás) nem tehetők felelőssé minden szívinfarktusért, embóliáért, agyvérzésért. A statisztikák szerint minden szívinfarktus 50%-a normális koleszterinszint ellenére alakul ki. Továbbá az infarktusok és agyvérzések több mint kétharmada olyan érszakaszokon következik be, amelyek egyáltalán nem, vagy csak kismértékben voltak beszűkülve. Ráadásul számtalan ember ér meg magas kort, annak ellenére, hogy koleszterinszintje tartósan magas.
A tudományos kutatások szerint a szívinfarktusok kialakulásában idült gyulladásoknak is nagy a szerepe.
A gyulladt ízületekben összegyűlt immunsejtek nemcsak az ízületekre korlátozzák ténykedésüket. Az általuk nagy mennyiségben termelt, gyulladást kiváltó anyagok az érpályákon keresztül elárasztják egész szervezetünket. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy ezeket a kémiai jeleket a véredények sejtjei is „meghallják”. Végül e helyeken is immunsejtek gyűlnek össze, és a véredények belső falát is megtámadják.
Az erek gyulladásos folyamatainak kialakulásában a szabad gyökök is fontos szerepet játszanak. Ezek az agresszív molekulák „oxidálják” a koleszterint. A túlsúly tovább súlyosbítja a helyzetet.
A rákkal kapcsolatban is sejtik, hogy a kórfolyamat kialakulásában fontos szerepe van a gyulladásoknak. Sok rákbeteg vérében kimutatható bizonyos gyulladást jelző anyagok emelkedett szintje. Azt is tudjuk, hogy a krónikus bél- vagy májgyulladásban szenvedő embereknél megemelkedik a rák kialakulásának kockázata.
Érdekes összefüggés, hogy egyes gyulladásgátló gyógyszerek (pl. az acetil-szalicilsav) csökkentik a rák kockázatát is. Sajnos az ilyen gyógyszerek ugyanakkor számos mellékhatást (pl. a gyomornyálkahártya károsodását) idéznek elő.
A cukoranyagcsere zavarai, amelyek cukorbetegséghez vezetnek, szintén kapcsolatba hozhatók a gyulladásos folyamatokkal: a cukor és más, gyorsan felszívódó szénhidrátok hosszú távon megterhelik a hasnyálmirigyet. Mindez odavezet, hogy e szervünk egyre kevesebb inzulint termel, illetve a szervezet sejtjei „érzéketlenné” válnak az inzulinnal szemben. A cukor a vérben marad, a hasnyálmirigy erőlködik, igyekszik még több inzulint termelni. E folyamat vége, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő képessége kimerül, és ez az életfontosságú hormon hiányzik szervezetünkből: kialakul a cukorbetegség. De nem csak az, a folyamat során gyulladást előidéző anyagok is termelődnek, amelyek termelődését ezt megelőzően az inzulin fékezte. Ez a magyarázata annak, hogy a cukorbetegek vérében is kimutatható a gyulladásra jellemző marker anyagok szintjének emelkedése.
Mit tehetünk a gyulladások ellen?
Minden sérülést, minden gyulladást igyekezzünk teljesen meggyógyítani. Ezzel csökkenthetjük a lappangó, nem észlelhető gyulladások veszélyét. Gondoljunk rá: az izomrándulások, szakadások vagy egyéb sérülések általában három hét alatt gyógyulnak. A sérült ízületek ezzel szemben csak kb. három hónap múlva gyógyulnak meg teljesen.
Ügyeljünk a megfelelő szájhigiénára ( gyakran és alaposan mossunk fogat, használjunk fogselymet), és ellenőriztessük fogainkat rendszeresen fogorvossal. A fogínyvérzés fogínygyulladást jelez! Aki túlsúlyos, törekedjen testmagasságának megfelelő, normális testsúly elérésére, ugyanis a súlyfelesleg is gyulladásos anyagcseretermékek termelődését idézi elő. A veszélyes „kujtorgó tűzfészkek” működését a stressz és bizonyos gyógyszerek (egyes hormonok) is elősegíthetik, fokozhatják. A dohányzás „gyújtogatásnak” minősül, növeli a gyulladások, illetve az említett degeneratív betegségek kialakulásának veszélyét.
A rendszeres, mérsékelt sportolás – pl. nordic walking, túrázás, kerékpározás – sokat segíthet a testünkben tomboló „tűzfészkek” eloltásában.
Természetgyógyászati tanácsok
- Gyulladásos folyamatokban különösen fontos megfelelő mennyiségű gyökfogó vagy antioxidánsok szedése. Ilyenek a C-, E-vitaminok, a koenzim Q10, a bioflavonoidok, a cink és a szelén. Segítenek csökkenteni a „gyulladásos stresszt”.
- Az enzimek (pl. az ananászból származó bromelain vagy a papajából származó papain) szintén csökkentik a gyulladásokból származó kockázatokat. Ezek felgyorsítják a gyulladás folyamatát, tehermentesítik az immunrendszert, és segítenek megelőzni a gyulladás idültté válását.
- Az ananászban megtalálható bromelain nevű enzim hatására a gyulladások hamarabb lezajlanak, pl. sérülés vagy egy fogászati beavatkozás után.
- Az ízületi gyulladásban szenvedő betegek jól teszik, ha „gyulladásgátló étrend”szerint táplálkoznak. Ennek fő jellemzője, hogy sok omega-3 zsírsavat tartalmaz. Különösen bizonyos tengeri halak, pl. a lazac, a makréla, a hering és a tonhal gazdagok e gyulladásgátló hatású zsírsavban. Az értékes zsírsavak a vadhúsban is előfordulnak.
- A gyümölcsök, zöldségek és a friss fűszernövények ideális alkotórészei a gyulladáscsökkentő étrendnek. A gyulladást illetően különösen értékes növények között megemlítendő minden káposztaféle, a hagymafélék, a fokhagyma és a turbolya. Az ezekben található kéntartalmú vegyületek nemcsak a baktériumokat pusztítják el, hanem a ráksejteket is. Hasonlóképpen ajánlhatók a bogyós gyümölcsök is, mint pl. az áfonya és a szeder, vagy a leghatékonyabbnak tartott vadon termő csipkebogyó.
- Számos gyógynövényt ismerünk, amelyeknek főzetével, vagy kivonatával csillapítható az ízületi gyulladás. Ilyen az ördögkarom, a csalán, a fűzfakéreg vagy az indiai tömjén, pontosabban a boswellia serrata nevű fa gyantája. E növények hatásosságát számos tudományos vizsgálat igazolta.
- A fűzfakéreg és a csalán kivonata természetes gyulladásgátló és fájdalomcsillapító. A csalán főleg ilyenkor, tavasszal szedve a legalkalmasabb erre a célra.
- Viszonylag új a dimetil-szulfoxid alkalmazása. A DMSO betűkkel rövidített hatóanyag természetes eredetű, kéntartalmú vegyület, amely számos fában, élelmiszerben, de a vérben is előfordul. Sok más hasznos hatása mellett a DMSO gátolja a gyulladást kiváltó enzimeket és a fehérvérsejtek megjelenését a gyulladt területen. Ráadásul elsőrangú szabadgyök-fogó is. A klinikai vizsgálatok szerint fájdalomcsillapító hatása kitűnő, és a morfinhoz hasonlítható.
- A gyulladásgátló terápiákat és gyógyszereket általában egymással kombinálva alkalmazzák. Artrózis esetén pl. porcépítő anyagokat is adnak a betegnek. A gyomor-, bélgyulladások esetén fontos a megfelelő étrend betartása és a bélflóra regenerálása. Fontos leszögezni: nem vagyunk tétlenül kiszolgáltatva a gyulladás fájdalmainak, mozgásunkat és tevékenységünket korlátozó hatásainak. Azonban ez senkit se késztessen arra, hogy félvállról vegye, s csupán fájdalomcsillapítókkal próbálja enyhíteni, illetve megszüntetni ezeket. Az okot megkeresni, a gyulladás gócát, „tűzfészkét” megkeresni az orvosnak kell, hogy végérvényesen megszabadulhasson tőle a szenvedő ember.
