A kezdetet általában egy rossz mozdulat, egy bicsaklás vagy esés, esetleg hosszú térdelés jelenti kerti munka közben. Ezután a térd hirtelen éles, szúró fájdalommal reagál, olykor megduzzad, és érezhetően melegebbé válik. Aki tisztában van néhány alapszabállyal, képes segíteni magán, és legfőképp – nem is engedi kialakulni a bajt. A legtöbb akut térdfájdalom általában három okra vezethető vissza.
A térdízület felépítése sok mindenre fényt derít, ugyanakkor előrevetíti betegségeit is. Az ízületi tok belső, ízületi felülete kenőanyagot termel. Ez egy sűrű, síkos folyadék, amely jelentős mértékben csökkenti a súrlódást. Aktív ízületi mozgás esetén a nagy combizom játssza a főszerepet. Ez nyújtja ki az ízületet, és felelős minden lépésért és a stabil álló testhelyzetért. A törzstől a lábszárhoz tartó idegek és véredények a térdhajlatban futnak.
Az alábbiakban ismertetett három eset példáján mutatjuk be a három leggyakoribb kórokot, amely a térdfájdalmak hátterében áll.
Meniszkuszkárosodás, rotáció hatására
A 21 éves labdarúgó, amikor egy csavart testtartásból meglendítette a lábát, hogy kapura lőjön, az ellenfél egyik játékosa nekirohant és földre döntötte. Ez heves térdfájdalommal járt. A sportorvos meniszkusz-szakadást és belsőszalag-rándulást állapított meg.
Különösen a térdeket erősen terhelő sportok követői, pl. a labdarúgók és a síelők ismerik az ilyen jellegű sérüléseket. Esés közben, amikor behajlított helyzetben erős túlforgatás (rotáció) éri a térdet, elnyíródhat vagy akár el is szakadhat a meniszkusz. Általában a belső meniszkusz érintett. Mivel össze van nőve az oldalszalaggal, mozgathatóságában korlátozott. Az ilyen jellegű traumáknál a belső oldalszalag, az elülső keresztszalag és az ízületi tok is megsérülhet. Rándulás, ficam vagy akár szalagszakadás is előfordulhat.
A sérülés következménye erős fájdalom az ízületben, a térd mozgathatósága blokkolt, különösen a nyújtás nehéz, majd rövid idő múlva erős duzzanat is fellép. Elsősegélyként a lábat felpolcolva rögzíteni és az ízületet jegelni kell (naponta 3-4 alkalommal, esetenként 10-15 percig, mélyhűtőben tárolt hűtőtasakkal). A sérülést mindenképp meg kell mutatni orvosnak (sebésznek vagy ortopéd szakorvosnak). Az orvos megvizsgálja a meniszkusz, a szalagok, az ízületi tok állapotát, a sérülés súlyosságát. A meniszkuszra utaló jelek fontos diagnosztikai támpontok. Ilyen pl. a Steinmann-jel: fájdalom az ízületi rés belső oldalán, a behajlított lábszár külső és belső irányú rotációja közben. Akut sérülés és duzzanat esetén azonban a meniszkuszra utaló jelek gyakran „álpozitívak”, és akkor is jeleznek, ha a meniszkusz nem sérült.
Röntgenfelvétel, MR-vizsgálat
Rendszerint röntgenfelvételt is készítenek a sérült ízületről, hogy megállapítsák, tört-e csont vagy hasadt-e le csont valahonnan. Az MR-vizsgálat sugárzásmentes, ugyanakkor a röntgennél jóval pontosabb képet adó képalkotó eljárás, és a meniszkusz-sérülések 90%-át kimutatja. Ha a meniszkuszjelek alapján gyanítható a sérülés, akkor érdemes MR-vizsgálattal tisztázni azt. Ha a gyanú egyértelműnek tűnik, az ízület tükrözéses vizsgálatát (artroszkópia) szokták elvégezni, kissebészeti beavatkozás keretében. Ennek az eljárásnak előnye, hogy közvetlen képet ad a vizsgált területről, és a szükséges sebészeti kezelést is el lehet végezni a segítségével.
Azonban a meniszkusz sérülése nem minden esetben igényel sebészeti kezelést: ez a sérülés helyétől függ. A külső zónán fellépő szakadások pihentetéssel, sínbe helyezéssel és gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, esetleg csapolással és injekciókkal kezelhetők. A nagyobb repedések, szakadások, különösen a hosszanti irányúak általában a meniszkusz eltávolítását teszik szükségessé, mivel a leszakadt darab úgy működik, mint egy idegen test, és idő előtti ízületi kopáshoz vezethet. Az ízületi tokhoz közel eső sérülések olykor artroszkópos műtét keretében összevarrhatók. A duzzanat csökkentésében sokat segíthetnek az enzimek. A homeopátiás gyógyszerek közül elsősorban az Arnica C30 alkalmas; a műtéti utókezelést kiegészíthetjük Staphisagria D12-vel, azonban minden esetben a kezelést irányító szakorvosok utasításai szerint járjunk el.
„Horgok és lyukak” a térdkalács hátoldalán
A 35 éves titkárnő egyszer, amikor egy polc előtt guggolva súlyos iratgyűjtőket vett magához és így hirtelen felállt, éles fájdalmat észlelt a térdkalácsában, amely egészen a sípcsontig kisugárzott. Később észrevette, hogy az ülés közben szünetelő fájdalmak lépcsőn járva, valamint otthonában kiújultak.
Ezek tipikus panaszok, az ortopéd szakorvos a térdkalács csúsztathatóságát és nyomásérzékenységét megvizsgálva felállítja a diagnózist: chondropathia patellae. Ez azt jelenti, hogy a térdkalács hátoldalán található porcréteg irritált, ami különösen lábnyújtáskor, terheléskor fájdalommal jelez. Ilyenkor, ha az orvos megnyomja, vagy jobbra-balra eltolja a térdkalácsot, a beteg fájdalommat jelez. A röntgenfelvételeken gyakran a patella hátoldalán csontos felrakódásokat lehet látni.
A kezelés az ízület pihentetéséből és a térdkalácsot kihagyó kötés felhelyezéséből áll, ami stabilizálja az ízületet. Fontos a lapos sarkú cipő viselése, mert ez is hozzájárul a térd stabilizálásához. Tartós javulást lehet elérni erősítő edzésekkel, valamint a combizmok nyújtásával. Jó az erőltetés nélküli kerékpározás (hegymenet tilos), ezért a legideálisabb a szobakerékpár.
Iontoforézissel, a bőrre felvitt gyulladás- és fájdalomcsillapító kenőcsök, krémek mélyen a szövetekbe juttathatók tűszúrás nélkül is. Kerülni kell a behajlított térddel ülést, a guggolást, az erőltetést és bizonyos sportokat, pl.: ugrások, kosárlabda, labdarúgás és hosszútávfutás. A kórjóslat általában jó, ez a betegség többnyire jól gyógyul.
Amikor a térdelés és lejtmenet gyötrelem: artrózis
Harmadik alanyunk 74 éves nyugdíjas, aki szenvedélyes hobbikertész. Miután hosszabb ideig térdelt az epresben, a jobb térdében tompa fájdalmat érzett. Az artrózist már tíz évvel korábban diagnosztizálták nála. Néhanapján fájt is a térde, különösen lépcsőn vagy lejtőn lefelé haladva, de ezek a fájdalmak néhány nap múlva maguktól szűntek. Most azonban minden lépés fájdalommal járt, ráadásul a térde néhány nap alatt megduzzadt és forró volt.
Az artrózis általában lassan, évek alatt, fokozatosan alakul ki, az ízületben található porcréteg lassan elkopik. Ha az alatta lévő csont szabaddá válik, terhelésre fájdalommal reagál. Ez általában sokféle természetes gyógymóddal (is) enyhíthető. Ezeknek köszönhetően rövidebb hosszabb panaszmentes időszak következik. Azonban ismételt terhelés, pl. térdelés hatására ismét elkopik vagy lepattan egy apró porcdarab vagy csontszilánk. Ez az apró szilánk idegen testként működve gyulladást idéz elő az ízületben. Az artrózis „aktiválódik”. A következmény: akut fájdalom, forróság, duzzanat.
Olykor szükségessé válhat az erősen duzzadt térd ízület lecsapolása, ilyenkor a kóros folyadék összegyűlhet, ezt az orvos egy üreges tű segítségével lecsapolja, ezzel tehermentesítve az ízületet. Nagyon súlyos esetben kortizont fecskendeznek az ízületbe, amely megbízhatóan és gyorsan enyhíti a gyulladást. Ha szükséges, néhány napig kortizonmentes fájdalomcsillapító tablettát kell szednie a páciensnek.
Ma már többféle műtéti beavatkozás is alkalmazható. A lényeg, hogy senki ne éljen együtt a fájdalommal. Ne fogadja el, hogy már nem lehet megszabadulni a szenvedéstől. (De erről majda legközelebb.)
A természetgyógyászat több, hatásos kezelést kínál a térd ízületi irritációi esetében:
- Hűtés. Túrós (krémtúró) vagy árnikás borogatás (2 evőkanál árnikatinktúra 1/2 liter vízben feloldva) naponta 1-2 alkalommal. Többek között rhus toxicodendront, arnicát és sanguinariát tartalmazó injekció, apró bőrbe adott „kvaddlik” formájában, a térdkalács körül. Ördögkarom-injekció a külső és belső ízületi réshez, hetente két-három alkalommal.
- A térdfájdalom mindhárom fenti esetére érvényes: meg kell előzni az ízület és a meniszkusz idő előtti kopását, kerülni kell a túlsúlyt, meg kell erősíteni a láb izomzatát, sporthoz térdízületet védő sínt, kötést használjunk. Ideális térderősítő gyakorlat az erőltetett gyaloglás (walking), a nordic-walking vagy a (szoba) kerékpározás. A hangsúly a rendszerességen van, és nem a csúcsteljesítményen vagy a távolsági rekordokon.
- Az úszás kíméletes módon, de rendkívül hatékonyan edzi, erősíti a lábizmokat. A gyorsúszás és a hátúszás ajánlható, mivel a mellúszás jellegzetes lábmozdulatai előnytelenek az ízület szempontjából. Fontos a puha, erőteljes tempózás és a hektikus, kapkodó mozgások kerülése.
- Speciális térderősítésnek számít a víztaposás vagy aqua-jogging, amely során úszómellényben kell taposva haladni a vízben úgy, hogy a lábunk nem ér le a medence aljára. Ez kíméletesen, de erőteljesen edzi a lábizmokat, „mellékhatásként” javul a porc keringése, tápanyagellátása, és kellő mennyiségű kenőfolyadék termelődik.
Az erősítés és a pihentetés egész életünkre épen tartja a térdünket
A rendszeres edzés hatására általános közérzetünk is javul, de ügyelnünk kell rá, hogy a mozgás kímélje a térdünket.
A térdelés és a guggolás károsítják az ízületet, de az órákig tartó folyamatos terhelés is. Ezért általában a 10 km-nél hosszabb távfutás általában kimutatható károkat okoz a térdízületben, amely azonban jó ideig nem okoz panaszt: a károsodott porcban nincsenek idegek, ezért ez nem fáj.
A hirtelen zökkenéssel, ugrással járó sportok, mint a kosárlabda, a röplabda vagy a labdarúgás szintén komoly károkat idézhet elő a térdízületben. Térdünknek kiváló „memóriája” van, amely „emlékszik” a régebben elszenvedett kisebb sérülésekre is. Ha azonban kíméletesen bánunk vele, egész életen át egészséges (vagy fájdalommentes) marad.
