Hogy túl komoly dolog tudománynak nevezni a különféle palánták ültetését? Ne higgyék! A növény egészséges fejlődése, a termés mennyisége és minősége is itt kezdődik: azon múlik, milyen módon, jól, vagy nem megfelelő módon ültetjük-e ki a szabadföldbe, a palántákat.
Persze, aki odahaza veti, neveli fel, az már tudja, mikor kezdje, hogy éppen időben kerüljön sor az ültetésre. Hogy a fólia, az üveg alatt ne nyurguljanak fel, ne nőjenek túl nagyra, s azon frissiben (földlabdával, vagy a nélkül) azonnal a helyükre kerüljenek. Aki a piacon vásárolja az ültetni való paradicsom, vagy paprika palántáit, annak tudnia kell, hogy lehetőleg az erőteljes, zömök növekedésű, haragoszöld palántákat válogassa ki magának. Megbízható helyről lehet csak garantált fajtákat beszerezni, nem szabad véletlenszerűen, ismeretlenektől vásárolni.
Az ültetésre szánt ágyásokat gereblyével elegyengetjük, ha kell, zsinórral kijelöljük a sorokat, vagy deszka lefektetésével, arra a tövek közti távolságokat bejelölve, ültetünk. Ezzel a módszerrel nem tapossuk le a talajt. A földlabda nélküli palánták ültetése a legegyszerűbb. Ültetőfával készített lyukba helyezzük a palántákat úgy, hogy a gyökerük ne hajoljon vissza, hanem lefelé álljon. A földbe dugott palántához, annak teljes földalatti hosszában, a mellé szúrt ültetőfa segítségével odaszorítjuk a talajt, különben nehezebben gyökeresedik meg, s könnyen kiszáradhat. Általában olyan mélyre tegyük, ahogy a palántanevelő ládában volt.
A paradicsom és az uborka
ennél mélyebbre is tehető, mert száruk könnyen meggyökeresedik. Ezeket, ha nagyon megnyúltak, akár ásóval, akár kapával készített gödörbe elfektetve is ültethetjük. Az alsó leveleket nyugodtan szedjük le. Miért? Mert a paradicsom legyökeresedik. Vagyis, ha jókora szárrész kerül a földbe, a járulékos gyökerek hamarosan megjelennek, és nem akkora gyökérzet fogja ellátni a növényt tápanyaggal, mint amekkora a földlabdában van, hanem ennek többszöröse. És minél nagyobb a gyökérzet, annál nagyobb felületen tudja a tápanyagot felvenni.
A paprika
azonban igen érzékeny arra, hogy a gyökérnyaka mélyebbre ne kerüljön. A legalsó sziklevelek még látszódjanak ki a földből. A palántákat úgy tudjuk könnyen kiemelni a tégelyekből, ha fejjel lefelé fordítva valamilyen kemény tárgyhoz kocogtatjuk. A palánták szárát egyik kezünkkel, gyűrűs és középső ujjunk közé fogjuk, óvatosan megfordítjuk, másik kezünkkel pedig a cserepet fogjuk. Olyan mélyre ültessük, hogy a földlabda talaját legalább 1 cm vastagságú földréteg takarja.
A saláta
úgy kerüljön a földbe, hogy a sziklevelei is fent maradjanak, tehát a gyökerét kell ültetőfával erősen a talajba szorítani. Hogy „majd elszálljon”, de két ujjunk közé fogva a levelét, ne lehessen kihúzni a földből. Erre van szükségük ahhoz, hogy föld feletti gumót, illetve fejet fejlesszenek.
A megnyúlt karalábé
palántákat szintén tehetjük mélyebbre, úgy, hogy a gumó már ne kerüljön földbe. A kiültetett karalábé és a káposztafélék fiatal palántáit megvédhetjük a tavaszi káposztalégy lárvájától, ha a tő köré filcből, vastagabb kartonpapírból vagy kiselejtezett padlószőnyeg-darabból készített gallért fektetünk. F
ontos, hogy a vizet átengedje, és ne pöndörödjön fel, vagy ne bomoljon le, ha nedvesség éri. A káposztalégy tojásrakását előzhetjük meg a káposztagallérral.
A palántázás után rögtön öntözzünk is, hogy a gyökerekhez iszapolódjon a talaj. Egyenként, kannából, a palánta mellé nyomott mélyedésbe töltsük a vizet, hogy ne hűtsük le fölöslegesen a talajt.
