Hobbi és haszon
Az elmúlt napok közellátási káoszát, a folyamatos élelmiszerszállítás akadozását látva, bizony sokunkban fölvetődött a kérdés, hová jutottunk attól a megbízható önellátástól, amely régebben olyan jellemző volt tájainkon? Mert kinek kell a spanyol uborka, a holland káposzta, a francia paprika, meg a kínai fokhagyma? Mindegyik megtermett régebben idehaza. Most meg? Szép az ápolt fű, a gyepszőnyeg a pihenőkertben. De ha ránk zuhan egy óriási gazdasági válság, amikor megint minden fillért a fogunkhoz kell verni, nem lenne jó egy-két ásónyommal a zöldséges kertet szélesíteni? Esetleg előszedni az évtizedekkel előtt félredobott nyúlketreceket? Lehet, hogy némelyik kertes ház végében még a csirkék számára is elkeríthető lenne egy kisebb méretű baromfiudvar? Ezidáig a fiatalabb nyugdíjasok is találhattak kedvükre való elfoglaltságot, olyan munkát, aminek a jövedelme szépen kiegészítette a kicsi nyugdíjakat. Most, amikor elbocsátások fenyegetik a fiatalokat, s ismét a munkanélküliség lehetősége kelt bizonytalanságot, lehet, hogy elő kell venni a „gazdálkodj okosan” hagyományos megoldásait. Az alábbiakban ismertetett módszer annyi réginek számít, hogy meghökkentően modern megoldásnak tűnik. És legalább 10-15 évre ad munkát a tétlenkedni nem tudó, de tapasztalatokkal, türelemmel felvértezett idősödő embereknek.
A biodinamikus gazdálkodás
A „bios” szó görögül életet jelent. A gazdálkodó élőlényekkel, növényekkel, állatokkal foglalkozik. Tágabb értelemben a többi ember életéről gondoskodik, mivel élelmiszert, ennivalót ad nekik. Az életfolyam állandó mozgásban van, követi az évszakok, napszakok ritmikus változásait. A „dinamikus” szó arra utal, hogy e változásokat nemcsak figyelemmel kíséri, hanem figyelembe is veszi. Vetési naptárt készít, amely a kozmikus hatások, a Hold és a csillagállások növekedésszabályozó jellegével is számol. A biodinamikus gazdálkodási mód jellegét szemlélteti az is, hogy aki erre vállalkozik, nem alkalmaz műtrágyát, vagy szintetikus növényvédő szereket. Nemesítéssel, tehát természetes szelekcióval, nem pedig génmódosítással létrehozott ellenálló zöldség-és gyümölcsfajtákat termeszt.
A kertben képződő zöld hulladékot házinyulak, szárnyasok takarmányozásával hasznosítja, illetve komposztálja. Egyúttal a háziállatok trágyája is a komposztba kerül, s a talaj számára szükséges humusszá érlelődik.
A növényi és rovarkártevők irtásához, távol tartásához felhasználja a gyommagok, illetve rovarok hamuját. (Az élőlényeket ugyanis riasztja, ha a saját égéstermékeik vannak a közelükben.) A vetőmagokat, vegyszeres csávázás helyett, gyógynövényfürdőben (kamilla, cickafark, körömvirág, csalán) kezeli. Az elégetett fa hamuját szintén felhasználja. Például a csigák távol tartására.
A fűnyesedék, a fáról lemetszett gallyak, a konyhai hulladék mind a komposztot gazdagítja. Ez a gazdálkodási mód nem „termel” kidobni való hulladékot.
Ebből a teljesség igénye nélkül felvázolt ismertetésből is könnyű kideríteni, hogy visszatérés ez, őseink természetes, ésszerű, takarékos gazdálkodási módjához.
