Hagyományosan júniust tekintik a virágok királynője hónapjának. Az idén azonban a rózsanyílás is korábban kezdődött, tehát május közepétől tart – egészen őszig – a „rózsaszezon”.
Úgy mondják, nincsen rózsa tövis nélkül. És – hogy nincsen szép kert – rózsa nélkül. E két állításból csak a második igaz. Aki eddig attól félt, hogy túl bonyolult és fáradságos munka a rózsa gondozása, azt megnyugtathatjuk: semmivel sem nehezebb, mint a többi virágé, dísznövényé. Hiszen mindegyik csak akkor szép, ha törődnek vele.
Kezdjük azzal, hogy a rózsa szinte minden talajon megél. A legszebben azonban a tápanyagokban (szervestrágya, komposzt, lombtrágya) gazdag, kötöttebb talajban díszlik. A dús virágzás és az erőteljes növekedés titka a napos fekvésben, a jó tápanyag- és vízellátásban rejlik. Nagyon fontos még a rózsa metszése, a talaj tisztán tartása, a megfelelő permetezés és a tövek téli takarása.
A szabad gyökeres töveket ősszel és kora tavasszal kell ültetni, a konténeres rózsákat a nyári hónapokban is biztonsággal telepíthetjük.
A rózsa nemcsak dísznövény, haszonnövény is ott, ahol illatos olajáért termesztik. A legsokrétűbb a tearózsák felhasználása: vágott virágként, csokrok, koszorúk készítésére, dekorációként alkalmazható. Illatos, dús és rendkívül elegáns virágzata a legelőkelőbb környezetben is lenyűgöző látvány.
Rózsatípusok
A tearózsák (teahibridek) mellett legelterjedtebb rózsatípusok még a futórózsák, a parkrózsák (polyantha), a mini rózsák és a magas törzsű rózsák.
A fagyérzékeny tearózsákból és a robusztus remontáló rózsákból származnak a legnemesebb kerti rózsák: kellően fagytűrőek, kivétel nélkül illatosak, hosszú száron telt, nemesen formált virágokat bontanak. Többnyire hosszú, merev szárakon, egyesével megjelenő virágokkal – a legszebb vágóvirágok.
Tudnunk kell, hogy miután elnyíltak ezek a virágok, kézzel, könnyedén le kell törnünk a szárról, hogy újabb bimbók fejlődhessenek.
A metszés
Mindig tájékozódjunk, hogy az adott fajtánál milyen a megfelelő metszési mód.
A metszés célja a tápanyag-háztatás irányítása. Mivel a tápanyagok a vesszőkben a csúcs felé törekszenek, a végén lévő rügyek hajtanak ki a leggyorsabban. Ezek általában az egyéves vesszők közepe táján találhatók. Ne féljünk a metszéstől: csak arra vigyázzunk, hogy ne metsszünk túl mélyen, vagyis, ha nem vágunk le túl sokat a növényből, nem tudunk ártani neki.
Most már, lassan túl lesznek bokraink az első virágzáson: készüljünk fel tehát, hogy különböző fejlettségű szemre metsszük vissza a hajtásokat. Mindig a felső szemből fejlődik korábban virág. Nyáron 5-6 hetente nézzük meg, nincs-e vadhajtás a töveken. Ezeket a hajtás közepéig vágjuk vissza.
Nyáron – az elnyílt virágokat tartó szárakat vágjuk vissza. A visszavágást az elnyílt virág alatt lévő második öt levélből álló hajtás fölött végezzük.
A levágott hajtásokat gyűjtsük össze, ne hagyjuk a rózsatövek között, mert megtelepedhet rajtuk a szürkepenész.
Aki teheti, ültessen levendulát a rózsatövek közé: távol tartja a levéltetveket.
Magas törzsű rózsát, futórózsát az ültessen, aki már némi tapasztalatra tett szert a tearózsa, vagy parkrózsa gondozásában. A talajtakaró rózsa, vagy a mini (bokor) rózsa is nagyobb figyelmet igényel, mint a tearózsák.
Többféle gombabetegség veszélyezteti őket: lisztharmat, rózsarozsda, levélfoltosság. Páradús időjárást követően akármelyik támadhat. És a kártevők is megszaporodhatnak.
Szakboltokban kérjünk tanácsot, mivel védekezzünk ellenük. Akinek szőlője van, könnyebben boldogul: a szőlőben alkalmazott permetezőszerekből juttathatunk a rózsákra is.
