Barátnőm, ma már, kora és egészségi állapota miatt is, inkább csak asszisztál a férjének. Megtervezi, miből mennyit és hová ültessen, majd gyomlál, vagy öntöz, végül a betakarításban segít. És – számol.
Amióta mindketten nyugdíjasok, pontosan jegyzi a kiadásokat (vetőmag, szerves trágya, műtrágya, permetezőszerek, szerszámok, vízfogyasztás, fűnyírű, áramfogyasztás, utazási költségek), merthogy a közeli városkából járnak naponta, vagy, ahogy a szükség diktálja, a régi családi ház kertjébe. Évek óta elmondja, ilyenkor, a gazdasági mérleg elkészítését követően, hogy több a kiadás, mint a bevétel. Sorra „átírom” a zöldség-és gyümölcsárakat, amelyeket túlságosan szerényre, amolyan „termelési” szintre leszállítva jegyez a bevételekbe. És, miután a piaci árakon újraszámoltatom vele, mit mennyiért kapna, ha ott kéne beszereznie, végre megnyugszik. „Mindenképpen megéri!” Sóhajt fel. Meg, különben, mihez is kezdene a természetet, fákat, földet kedvelő férje és ő, a négy fal között, ha nem lenne a kert. A kert, ami gond és öröm, mint minden, ami éltet, amivel törődni kell.
Régi kertészkedőknek – ma már új módszerek!
Figyelemkeltőnek szánom az ajánlást, merthogy éppen az idősebb nemzedékek dereka, térde sínyli meg az ilyenkor elvégzett ásást. Amelynél jobbat, úgy vélik, nem is tehetnének kertjük talajával. Az utóbbi kutatások, felmérések, kísérletek azonban más eljárásokat ajánlanak. A talajban lévő tápanyag-tartalékok ugyanis, a tél folyamán, gyorsabban lebomlanak, akár 50-75%-kal is csökkenhetnek. A laza és középkötött talajokban a talajrétegek megforgatása kedvezőtlenül hat a talajéletre. Mostanában azt ajánlják, hogy a felszabadult, letakarított ágyásokba zöldtrágya növény magját kell elszórni, gereblyével, simítóval a talajába juttatni. (Majd tavasszal lehet mélyművelés alkalmazásával, vagy lazítással, kapálással a talajba forgatni.)
Egyáltalán nem szabad a haszonkert egyetlen négyzetméterét sem hasznosítás nélkül hagyni. Ha mást nem, durva komposztot lehet ráteríteni. De kinn maradnak a még fejlődő téli zöldségek, (bimbóskel, fodros kel, téli póréhagyma, fekete retek, feketegyökér) az elduggatott fokhagyma, korai újhagymának elültetett dughagyma, a paraj és a sóska.
Az áttelelő fűszernövényeket (borsfű, citromfű, bazsalikom, mentafélék) ősszel ne vágjuk vissza. Elsősorban azért, mert zöld részeikben, október vége felé, már sok nitrát halmozódhat fel, tehát fogyasztásra nem olyan alkalmasak, mint a nyáron szedettek. Gyökereik viszont, éppen ilyenkor sok tápanyagot gyűjtenek és raktároznak, amelyből a következő vegetációs időszakban táplálkozni fognak. (Inkább szemfényvesztés és üzleti fogás az áruházak által kínált, cserepes fűszernövény. Talán a friss zöld színe, s csak a neve, meg halványan az illata emlékeztet a természetes körülmények között termesztettekre. Eredeti hatóanyagaiból, illóolajaiból nagyon keveset tartalmaz. Azokat ugyanis csak napfény hatására, tápanyagokban gazdag talajból gyűjti össze.)
Ősszel is újhagyma
– tapasztalhatjuk a városi piacokon jártunkban. Akár nyár végén, akár ősz elején duggatták el, a fagyokig szép, zsenge hagymává cseperedett. És aki szereti, megadja az árát. Régebben megszokott volt, ma már kevésbé ismert gyakorlat az étkezési vöröshagyma válogatás utáni kiültetése, fűtetlen fóliasátorba. Ezzel a módszerrel gyakorlatilag a gyengébb minőségű hagymából neveltek jól értékesíthető újhagymát. Nos, ismét visszatérőben az egykori módszer. Csak arra kell ügyelni, hogy a fűtetlen, de ép fólia alatt, megfelelő nedvesség és kevés nitrogént tartalmazó műtrágya legyen a talajában. A hőmérséklet beállításával 3-5 hét alatt nyerhető így újhagyma. Az sem baj, ha néha kissé „megfázik”. Nem kell hozzá különleges, vagy hibridfajta, a régebbi (főleg makói) hagymák egészségesebben fejlődnek. Zsengébb újhagymává fejlődik a fehér hagyma.
