Elfeledett növényeink – A köles

köles

A köles (Panicum miliaceum, Barnaköles, vadköles) az egyik legrégebbi kultúrnövény, a „szent gabonák” egyike. Még száz évvel ezelőtt is óriási jelentősége volt a táplálkozásban, mára azonban feledésbe merült. Pedig nagy kár, mert ez a Föld ásványi anyagokban leggazdagabb gabonája. Lisztje gluténmentes. Igen sok kovasavat, továbbá fluort, ként, foszfort, vasat, magnéziumot, káliumot, cinket stb. tartalmaz. Különösen gazdag a B-vitaminok csoportjában. Figyelemre méltó, hogy az ásványi anyagok, a nyomelemek és növényi hatóanyagok igen finom, csaknem homeopátiás formában vannak benne jelen. Sejtjeink, és egész szerveztünk, egyedülálló módon csak ilyen finom formában lévő ásványi anyagokat képes maradéktalanul felvenni. A köles egyszerre képes salakanyagként kiválasztani a pangó ásványi anyagokat a szervezetből és az ásványianyag-veszteséget kiegyenlíteni.

Kovasav nélkül egyetlen élő anyag, egyetlen szervezet sem tudna létezni. A növényeknél, elsősorban építő és támasztó szerepe van. Az emberi és állati szervezetben is nélkülözhetetlen. A mésszel együtt elsősorban támasztó funkciót tölt be, a kovasav biztosítja a rugalmasságot, a mész pedig a szilárdságot.

köles
A köles (Panicum miliaceum)

Az öregedés során folyamatosan csökken a szövetek kovasav tartalma. Ez a bőr ráncosodásában, a kötőszövetek gyengeségében, visszerességben, aranyérben, porckorong-sérülésekben, tartási problémákban, vérellátási zavarokban, szédülésben, fáradtságban, ekcémában, fogsérülésekben, ízületi sérülésekben, ízületi gyulladásokban, a körmök törékenységében, az értelem és az idegrendszer gyengülésében és allergiás jelenségekben nyilvánulhat meg. A kovasav különösen a B-vitamin tartalma miatt intenzív hatást gyakorol az idegrendszerre is.

A köles táplálkozási eredetű hiányállapotban is képes javulást hozni. Csonttörések gyógyulása során rendszeresen kellene kölest fogyasztani. A gyulladásos állapotok – mint pl. a hólyaggyulladás – köles étrend mellett rendszerint gyorsabban gyógyulnak.
A ma általában termesztett aranyköles kemény, kovasav tartalmú héja étkezésre alkalmatlan, ezért hántolni kell.  Az ősi- vagy barnakölest nem kell hántolni. Ezért is sokkal magasabb a táplálkozási értéke, mint a héjától megszabadított aranykölesé. Az ásványi anyagok és a nyomelemek a magok külső rétegeiben halmozódnak fel és a hántolással a tizedére csökken ezen értékes anyagok mennyisége. Mivel a barnakölest héjastól őrlik, így minden vitális anyag az őrleményben marad. A hőkezelés nélkül hasznosított tápanyagokat a szervezet sokkal könnyebben veszi fel, mint a hőkezelteket.

A barnaköles csak magas humusztartalmú talajon termelhető számottevő terméshozammal. Termesztésének alapvető feltétele a környezetkímélő talajművelés, a megfelelő tápanyagellátás és a szerves trágya alkalmazása. A barnakölest még nem klónozták, nem génkezelték és nem keresztezték. Ennek köszönhető, hogy a benne lévő B-vitaminok, a pantoténsav, a stb. megőrizték eredeti ősi formájukat.
E kőkorszakból ismert tápláléknak, a kenyérértékű kásanövénynek a fogyasztása Magyarországon is igen elterjedt volt még a középkor idején. Táplálkozásunkból a kenyérgabona megjelenése szorította ki, mivel a köles sikérmentes, ezért a belőle készült kenyér nem keleszthető magasra.

Viszont szélesíti a lisztérzékenyek által is fogyasztható gabonafélék skáláját. Fogyasztása szénanátha esetén is kedvező hatású. Alapvető szerepet tölthet be a candidiózisban szenvedők diétájában is, mert a köles az egyetlen lúgosító hatású gabonaféle, amely gátolja, nem pedig támogatja a tápcsatornában megtelepedett gombák szaporodását. Nagy arányban tartalmaz esszenciális aminosavakat, vitaminokat és ásványi anyagokat (pl. magnéziumot és kalciumot). Ajánlják még vese- és hólyaggyulladás, valamint a lép megbetegedése esetén is.

Termesztése egyszerűbb, mint sok, hibrid zöldségféléé. Tenyészideje mindössze 80-120 nap.

Önnek ajánlott

Leave a Reply

%d bloggers like this: