Az „r”-rel végződő hónapokban van a torma (Armoracia rusticana) fő szedésideje. Akinél nem pusztultak ki a kert végében termő gyökerek a felgyűlt belvizekben, az most fiatalíthatja is a tormatelepet, s haszonra is szert tehet. Mert rendkívül drága a piacokon ez a természetes tartósítószernek, zsíros ételek mellé étvágygerjesztőnek, gyomorerősítőnek való fehér fűszernövény. (Borba áztatva a természetgyógyászok reuma, magas vérnyomás ellenszereként is javasolják.)
A torma betakarítására két időpontot választhatunk. Az egyik időpont ősszel, rögtön az első fagy után van, amikor elkezdhetjük a tormát betakarítani. Ez október végétől lehetséges. Miután a növény levelei leszáradtak, a tormatöveket kiássuk. A vastag gyökereket megtisztítjuk, felhasználjuk, vagy hűvös helyen, homokban tároljuk. A vékonyabb (ceruzavastagságú) gyökereken rajta hagyjuk a levélrózsát, hogy tavasszal, dugványként elültethessük. Érdemes több figyelmet fordítani a termesztésére. Laza, homokos, tápanyagokban gazdag talajban, szépen fejlődik. Vannak egyéves termesztésre való, különböző nemesített fajták is. A másik időpont tavasszal van, amikor, ha az időjárás engedi, akár március elején is felszedhetjük a tormát a kertünkből.
Érdemes mindig gondosan kiszedni a torma összes gyökerét a földből, mert a bent maradt gyökérdarabok újra kihajtanak, így hamar nagyon el tud szaporodni, és gaz lesz a finom és egészséges tormából. A gyökeréből készített szószt marhasültekhez, füstölt húsokhoz és halételekhez használják. A reszelt torma felhasználható még káposztasalátába, mártások, és majonéz ízesítésére. Fiatal levele salátába is kitűnő. Reszelt gyökerét mindennap ehetjük, étvágygerjesztő, gyomorjavító, elősegíti az emésztést, és a vérkeringést is előnyösen befolyásolja. Mivel télálló növényről van szó, pincében is tárolhatjuk a felszedett tormát.
