A legtöbb ember számára valaha a vadgyümölcsök jelentették az egyedüli vitaminforrást. Igaz, hogy akkor még a vitaminokat nem ismerték, annál inkább érezték és tudták, mitől frissülnek fel, mi tesz jót az egészségüknek, mitől múlik el a láz, vagy az égető fájdalom. A vadalma (Malus sylvestris), vadkörte (Pyrus pyraster Burgsd) a padláson, árpa közé téve érett zamatosra. Az első fagyokat követően, amikor megcsípte a dér, a pirosra érett csipkebogyó (Rosa canina) és a kékből feketére fagyott kökény (Prunus spinosa) szórta a bokra alá terített lepedőre üdítően ízletes gyümölcseit.
A felsoroltak közül a csipkebogyó máig az egyik legnépszerűbb C-vitaminforrás. Pedig a kökényre is érdemes lenne jobban odafigyelni: akinek tágas kertje van, zöldsövénynek telepítve, vagy legalább egy-két bokrát a kert sarkába ültetve, kéznél lenne a vértisztító, fogyást elősegítő, bimbóiból főzhető tea, gyümölcse pedig a szívműködést javíthatná, az érrendszert erősíthetné. És a naspolya (Mespilus germanica) – amely ma már alig föllelhető, pedig szép bokra bőven ontja a termést. Kártevők nemigen bántják, még metszeni sem kell, illetve, nem is szabad, mert virágai a vesszők végén helyezkednek el. Félvad növény, pontosabban kertekbe való, „szelídített” fajtái beszerezhetők.
Elterjedt a „Hollandi óriás”, vastag héjú, nagyra növő gyümölcseivel (50-60 gr), azonban a legízletesebb a „Szentesi rózsavirágú naspolya”. Sötétzöld lombkoronája önmagában is szép dísze a kerteknek, nagyméretű, hófehér virágai pedig különösen dekoratívak. Május közepén virágzik, a késői fagyok sem tesznek benne kárt. Szabályos körte alakú a gyümölcse. Hossza 40-45 cm. Szalmára terítve, utóérlelést követően fogyasztható, íze, zamata kiemelkedik a többi közül. Ásványi anyagokban, vitaminokban gazdag. Friss fogyasztása mellett befőttként, lekvárnak elkészítve is különleges csemege. De bor és likőr is készülhet belőle. A magjából készült teát vesekő eltávolítása, kihajtása érdekében fogyasztják. A vadgyümölcsök telepítésére november a megfelelő idő.
