Mármint a vetést, az ültetést. A korán vetett spenót fejleszti a legnagyobb leveleket. És az oxálsav-tartalma is ennek a legalacsonyabb. Ugyanez vonatkozik a sóskára is. Mindkettő jól tűri az alacsonyabb hőmérsékletet, a keléshez szüksége van a nedvességre, s nem tesznek bennük kárt a tavaszi fagyok sem. A paraj jó köztes növénye lehet a lóbabnak, a feketegyökérnek és a karalábénak.
A korai karalábé palántája a hónap második felében kiültethető. A korai saláták palántáival szintén elkezdhetjük az ültetést. Mindkettőnél ügyeljünk arra, hogy ne kerüljenek mélyen a talajba. Csak annyira, hogy „majdnem elfújja őket a szél”. Különben a fejes saláta levelei nem borulnának össze szép fejjé, s a karalábé gumója csenevész maradna.
A cukorborsó korai fajtáit érdemes szakaszosan, 5-10 naponként egy-egy ágyással ültetni. A hónapos retek magját ne vessük 1 cm-nél mélyebbre. És gondoskodjunk arról, hogy a csírázása, kelése, fejlődése egész ideje alatt ne száradjon ki a talaja. A 10 cm-es sorközök mellett érdemes arra is figyelni, hogy ne túl sűrű legyen a vetése, tehát ne kelljen nagyon ritkítani. Ezzel elejét vesszük annak is, hogy túl csípőssé, vagy hamar pudvássá váljon.
Aki megszokja az ültetéshez, vetéshez a megfelelő (ágyás) hosszúságú, sorközöket jelölő szélességű deszka használatát, az megkönnyíti a saját munkáját. Egyenletesebbé válnak a sorok, a deszka szélén ácsceruzával, vagy késsel még 5-10 cm-enként jól látható jeleket is készíthet. Ezek mentén a palánták is pontos, (széltében és hosszában mértani) rendbe ültethetők. És ami a leglényegesebb, a sok esőtől felázott talaj szerkezetét nem tesszük tönkre azzal, hogy rajta tipródunk.
